Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

Kóhn Henrik vádlott tagadta, hogy a hódmezővásárhelyi pályaudvaron elkövetett 5-szörös gyilkosságban részt vett volna. Védekezése az ítélet IV. részében kifejtett rablás bűntette miatt terhére megállapított bűncselekményre van felépítve. A kir. törvényszék az ítéletben megjelölt adatok alapján már több ízben kifejezést adott annak, hogy Hódmezővásárhelyen az ötszörös gyilkosság 1919. április 27-én délelőtt 10-12 óra között történt, úgy, hogy az események inkább ezen időpontok közötti második félidőre esnek s az utolsó áldozat, a szolgálatot letevő vasúti tisztviselő s egyéb alkalmazott tanúknak erre az időpontra s a színhelyhez közeli malom munkásának Rácz Gergelynek a déli munkaszünet idejéhez és Nagy IV. János lovas nemzetőrnek a déli harangszóhoz rögzített vallomása szerint, a déli órában lövetett agyon. A gépkocsik elvételének körülménye tekintetében kihallgatott tanúk közül, egyedül Gallyas Károly tett olyan vallomást, amely szerint még lehetséges volt, hogy a vádlott a gyilkosságok idején, már a vasútállomáson tartózkodott, mert e szerint a tanú szerint a Moesse ház udvaráról az autóját már délelőtt 10 órakor elvitték, s akkor még 3 gépkocsi maradt az udvarban. Gépkocsija megmentése érdekében a direktóriumot kereste fel, s midőn 10 óra körül visszatért, már minden gépkocsit elvittek. 11 órakor az állomásra ment ugyancsak gépkocsija miatt, akkor már azok mind az állomáson voltak, megjegyezi a tanú, hogy a városházán két ízben is megfordult. A kir. törvényszék, az alább megnevezett tanúk vallomásának mérlegelése után arra a meggyőződésre jutott, hogy a tanú az időpontokat illetően jóhiszemű tévedésben van. Ugyanis: Moesse Károly tanú vallomása szerint az ő telepükön két ízben jártak gépkocsik elvétele céljából ugyanazon napon. Első alkalommal csak megtekintették és szándékukat közölték; később visszajöttek. Ezt az időközt egyik gép tulajdonosa, Temesvári nevű, kinek gépe fel volt szerelve, s használható volt, fel is használta, s úgyszólván megszökött gépével, az alatt az idő alatt, míg a tanú a városházán járt. Itt értesülhetett Gallyas Károly a gépkocsiját fenyegető veszélyről. E tanú szerint, a gépkocsik elvétele végett, mintegy 12 főnyi katonaruhás egyén 1/4 11 órakor jelent meg ismét, és mert a gépek nem voltak felszerelve, az elszállítás több időt vett igénybe egy óránál, úgy hogy az utolsó gépkocsi déli 12 óra körül hagyta el a házat. Moesse Ilona tanú vallotta, hogy délelőtt 10 órakor hagyta el lakásukat s oda 11 óra körül a templomból ment haza, amikor még két gépkocsi az udvarban volt. Moesse Imre tanú vallotta, hogy az első autót, a Gallyas félét délelőtt 10 óra körül, az utolsót 12 órakor vitték ki az udvarból. Id. Moesse Károly pedig, aki 12 órakor tért lakására, még két gépkocsit látott a ház előtt. Halla József tanú vallomása szerint Cs. Hódy Pál gépkocsiját déli 12 órakor vitték ki az állomásra szekér után kötve. Lázár Mariska tanú, a gyilkosság helyszínéhez közel levő vendéglő alkalmazottja, aki a helyszínt is megtekintendő, az állomás felé haladt, délben látta egy autó vontatását, mely időpont után visszatért a vendéglőbe, az ebédidőre tekintettel. Cs. Hódy Pál, akinek gépkocsija utolsónak érkezett az állomásra, s maga is a 104