Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

kat először a magukkal hozott csomag stb. nélkül hívták el, s akkor visszatérve sorsukról bizakodó hangon beszéltek, majd rövid idő múlva már csomagjaikkal szólították ki, s többé nem tértek vissza. Eltekintve attól, hogy sem a főtárgyaláson nem merült fel adat arra nézve, hogy dr. Sebestyén Sándorral egyetembe rögtönözve alakított törvényszék halálos ítéletet hozott, Engi Lajos Sándor és Janovics János szerint sem volt akkor erről szó — a tanácsköztársaság fennállása alatt már megkísérelt nyomozásnak a főtárgyaláson ismertetett adatai is felelőtlen egyének tényeként tünteti fel a kiskunfélegyházi gyilkosságot, melyért kizárólag egyes terroristákat akartak színleg felelősségre vonni — a főtárgyaláson felmerült adatok is támogatják ennek az egész bizonyítás anyagának mérlegelése után vont következtetésnek helyességét, hogy a kiskunfélegyházi hármas gyilkosság is egyéni ténykedés folyománya. Számtalan tanú vallotta ugyanis, hogy a dr. Kiss Béla személye ellen haragra lobbantott terroristák már Szentesen kijelentették: „Félegyházán a fűbe fogsz harapni". Már Szentesen s attól kezdve több alkalommal kerestek a túszkocsikban grófokat, majd bárókat, végre az illetők kijelentették: „Jó lesz a két Návay is". Janovics János vallotta, hogy Szentesen vagy Szentes után, Molnár István, Kiss Géza, Lázár Endre, Kiss Péter és Róth Sándor, akikhez később Varga János is csatlakozott, azon tanakodtak, miszerint három túszt eltesznek láb alól és különösen Molnár, Kiss Géza és Lázár követelték ezt. Ezek közül, Molnár István már az indokolás más részében is előadott körülmények között, a kiskunfélegyházi állomáson kifejezést adott annak, hogy meg van bosszulva és pedig Szávits Miklós tanú szerint azért, mert a Návayaknak tulajdonította, hogy elvesztette Földeákon volt állását. Figyelemre méltó az is, hogy az ugyanezen az úton velük együtt volt, s a tanúk szerint meg is jelölte a Návayakat keresőknek azt a vasúti kocsit, amelyben tartózkodtak Lajtos, a makói különítményparancsnok. Adat merült fel arra, hogy Lajtos korábbi szolgálati viszonyából kifolyóan ellensége a Návayaknak. Diós Sándor tanú vallotta, hogy akkor, amikor még a Návayakat egyáltalán el nem vitték a kocsiból, az a terrorista, aki tudvalevőleg kényszerítette Návay Lajost a lábszárvédő kicserélésére, már azt súgta az őrség egyik tagjának, aki azt a tanúval közölte: „Nem sokára ki fogják végezni". Megemlítendő végül az a vádlott által beismert és dr. Espersit János tanú által bizonyított körülmény, hogy Kiskunfélegyháza elhagyása után P. Pákán dr. Espersit János kihallgatásában is részt vett. Ennek körülményeit illetően a vádlott azzal védekezett, miszerint meglátta fülkéje ablakán keresztül, hogy terroristák a sínek mentén kísérik a sértettet, esetleges újabb erőszakoskodásoktól tartva felkísértette fülkéjébe. A jelen levő Molnár István intézett hozzá kérdéseket s azután elbocsátotta. A tanú a vádlottat illetően, terhelő adatot nem szolgáltatott. Az indokolás előbbeni és most tárgyalt részében megjelölt összes körülményeknek, a felhozott bizonyítékoknak gondos mérlegelése után, a kir. törvényszék arra a meggyőződésre jutott, hogy dr. Sebestyén Sándor vádlott ellenében az a vád, mely 101