Halmágyi Pál szerk.: V. és VI. Honvéd emléknap Makón. A szabadságharc 150. évfordulója 1998–1999. A Makói Múzeum Füzetei 95. (Makó, 2000)

Csikány Tamás: Hadműveletek a főhadszintéren 1848-49-ben

sikeresen űzte el a körülzáró erőket, de már nem bírt a beérkező osztrák főerővel, amelyet ismét sikertelenül igyekezett megsemmisíteni. Időközben Windisch-Grätzet — akivel egyébként Aulich napokon át sikeresen elhitette, hogy a magyar fősereg Pest előtt áll — felmentették főparancsnoki tisztéből és Ludwig Weiden táborszernagyot nevezték ki utódjául. Az új főparancsnok — tájékozódás után — elrendelte Pest kiürítését. Az I. /Jellasics-/ hadtest Eszék felé, a II. /Wrbna-/ és a III. /Schlik-/ hadtest pedig Komárom felé vonult el. A budai várat és őrségét azonban jelentősen megerősítették. A két osztrák hadtest április 26-án még egyszer csatát vívott a magyar sereggel, de csak annyi sikert ért el, hogy folytathatta visszavonulását Bécs felé. A komáromi csata után a hadjárat következő céljának meghatározása érdekében Görgei haditanácsot hívott össze. A két szóba jöhető cél közül — Bécs vagy Buda — hosszas vita után az utóbbit fogadták el. A hadjárat folytatása előtt azonban több személycserére is sor került. Ennek egyrészt politikai okai voltak, másrészt kényszerűségből következtek be. Az Osztrák Birodalom császára I. Ferenc József márciusban aláírt és kiadatott egy alkotmányt, mely minden országra és tartományra egyformán érvényes volt. Az ún. oktrojált alkotmány — bár az áprilisi törvények közül nem mindent semmisített meg — megszüntette a magyar önállóságot. Annak ellenére, hogy ennek bevezetésére a birodalom más részein sem került sor, a magyar érdekeket annyira sértette, hogy Kossuth válaszlépéseket határozott el. Ez vezetett az április 14-i Debrecenben elfogadott határozathoz, mely kimondta a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztását. Kossuthot kormányzó-elnökké választották, a feloszlatott OHB szerepét a Szemere Bertalan vezette kormány vette át. A Függetlenségi Nyilatkozattal azonban több katona sem értett egyet, ezek közül többen lemondtak. Nem vállalta tovább a hadügyminiszterséget az egyébként is már többször lemondott Mészáros Lázár és a VII. hadtest parancsnoka, Gáspár András tábornok is lemondott. Az új kormány hadügyminiszterének Kossuth, Görgeit látta legalkalmasabbnak, de mivel a fővezér is ő volt, Debrecenben pótolni kellett. Erre a tisztségre először Damjanichot jelölték ki, de miután egy baleset alkalmával lábát törte, a posztot Klapka vette át. Az I. hadtest parancsnokául Nagysándor József tábornokot, a III. hadtesthez Knezic Károly tábornokot nevezték ki. A VII. hadtest parancsnoka Poeltenberg Ernő ezredes lett. A haditanácsi határozat értelmében tehát a magyar fősereg megindult Buda felé, a VII. /Poeltenberg-/ hadtest két hadosztályának kivételével, amelyet Győrbe irányítottak az osztrák csapatok szemmel tartására. A magyar fősereg május 4-én érkezett Buda alá. A hadvezetés elképzelése szerint az elavult vár néhány nap alatt bevehető, sőt esetleg egy jól sikerült erődemonstráció esetén a védők meg is adhatják magukat. Hamar kiderült azonban, hogy a megerősített vár 5000 főnyi védőseregével, melynek élén Heinrich Hentzi tábornok állt, felkészült a végsőkig való kitartásra. Az is tisztázódott az első napok után, hogy a hadsereg tábori lövegei nem alkalmasak a falak ledöntésére, ami viszont elengedhetetlen feltétele volt a vár bevételének. Görgei a szükséges ostromlövegek küldésére Guyon tábornokot, komáromi várparancsnokot 25