Papp János: A makói műkedvelő színjátszás története (1870–1944). A Makói Múzeum Füzetei 94. (Makó, 2000)

IV. 1930-1944

IV. 1930-1944 Egymással versengő stabil társulatok, színvonalas, változatos programok, a makói műkedvelő színjátszás kiemelkedő másfél évtizede (1930-1944) Városunk műkedvelő színészetében az előző évtized során tapasztalt fellendülés a 30-as évekkel kezdődően tovább folytatódott. Ehhez a kedvező körülményeket a stabil társulatok teremtették meg. A legtöbb elismerést a MANSZ (Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége) színjátszói kapták. Jankó János rendező irányításával sikert sikerre halmoztak. Előadásaik eseményszámba mentek, és a közönség örömmel állapította meg, hogy „a MANSZ közismerten kitűnő műkedvelő gárdája teljes művészi élvezetet tud nyújtani s meg tud felelni a makói közönség felfokozott művészi igényeinek is."

1

7 (A/171.) Arra is volt példa, hogy közülük többen felléptek a Makón időző hivatásos színtársulat előadásain, — s a helyi újságban megjelent kritika szerint teljes sikerrel. „Előre sejtettük s a közönség is megérezte, hogy a színészek és a műkedvelők összefogása... csak jót eredményezhet. Olyan előadást láttunk a Hagymaház színpadán, amilyenre azt szokták mondani: parádés előadás. Gondos rendezés, jó szereptudás, gördülékeny előadás, no és ami szintén igen fontos, telt ház, kitűnő közönség, minden együtt volt, ami a forró sikerhez főkellék. ... A műkedvelők megmutatták, hogy többek mint egyszerű műkedvelők, s megállják a helyüket a legjobb színészek mellett is."

1

8 (A/210.) Fontos szerepet töltöttek be az egyházi csoportok (Belvárosi Katolikus Kör, Újvárosi rk. Legényegylet, Újvárosi ref. ifjúság), valamint a gazdaifjak műkedvelői is. A háborús évek idején (1940-1944) a Levente Egyesület, főként katonadarabokat bemutató csoportja szerepelt a leggyakrabban. A korszak összesítő számadatai szerint másfél évtized alatt 32 műkedvelő társulat 104 előadását sikerült dokumentálnunk. Hat és fél évtized mérlegét megvonva 240 előadásról gyűjtöttünk és rendszereztünk adatokat. Tudjuk, hogy összeállításunk nem teljes, azonban ennek elsődleges oka a források hiánya, illetőleg hézagossága volt. Azért bízunk abban, hogy munkánkkal sikerült — ha csak szerény mértékben is — Makó művelődéstörténetének teljesebbé tételéhez hozzájárulnunk. 15