Papp János: A makói műkedvelő színjátszás története (1870–1944). A Makói Múzeum Füzetei 94. (Makó, 2000)

I. 1870-1909

Ez volt az utolsó bemutatójuk, ugyanis a csoport beszüntette működését. Néhány évig ismét műkedvelő társulat nélkül maradt a város, mígnem az Iparos Olvasókör keretében szervezett csoport nyitott új korszakot (1901-1905). — Sikert sikerre halmoztak és ebben — a társulati tagok rátermettségén túl — két sajátos körülmény is közrejátszott. Az egyik, hogy az 1903 nyarán Makóra került ambiciózus igazgató-tanító: Tókos Izsák vállalta a darabok rendezését, míg a másik, hogy a Hollósy Kornélia színház épületének elkészültével (1903) a műkedvelők számára is lehetővé vált a darabok igényesebb kiállítása, a nézőszám jelentős növelése. A folytonosságot az Építőmunkások műkedvelői jelentették (1905-1907). Ez az együttes is Tókos Izsák rendező vezetésével érte el sikereit. Tevékenységükkel lezárult a makói műkedvelő színjátszás történetének első korszaka. E közel négy évtizedes időszakot az élénkség és változatosság jellemezte. A város minden társadalmi rétege képviseltette magát az együttesekben. A leginkább jótékony célú bemutatók többségének műsorán a kor divatos népszínművei szerepeltek, rendszerint telt nézőtér előtt. Az előadások színvonalát —a helyi újságok jóindulatú túlzásokra épülő, hozsannázó kritikáinak ismeretében — objektív módon megítélni alig lehet, azonban az amatőr színjátszás puszta jelenléte is fontos momentum volt a város kulturális életében. 9