Kőszegfalvi Ferenc – Borus Gábor: Espersit János és könyvei. A Makói Múzeum Füzetei 93. (Makó, 2000)

Kőszegfalvi Ferenc: Espersit János és könyvei

ebédidőt kivéve. És ez idő alatt megírt öt verset, négy novellát, két egyfelvonásost és két visszaemlékezést, egyiket Riedl Frigyesről, a másikat Adyról..." Maga Juhász Gyula 1925 őszén, barátjához írt versében így összegezte akkori itt-tartózkodását: ... Társalkodóm itt a jeles nagyokkal S önnön tüzem kigyúlt oltárikon, E hely vala számomra — Helikon... /Hangzatka/ Nemcsak dolgozni járt persze Makóra, sok régi kedves emlék is fűzte ide, szívesen szerepelt előadóként, olykor Espersittel együtt is, mint például a Petőfi centenáriumára rendezett esten, vagy a Makai Emilre emlékező alkalmon. Makón is megünnepelték költői működésének huszonöt éves jubileumát, közölték verseit, előadták a színházban egyfelvonásosát. Mindezt természetesen Espersit hathatós közreműködésével. Utoljára 1929 januárjában járt itt, az Ady-emlékünnepen, amikor Baumgarten-díjjal való kitüntetését is ünnepelték barátai. József Attila és Espersit kapcsolata, ez a gyerekember számára oly fontos ismeretség 1921 őszén keletkezett, amikor a hatodik osztályos gimnazista tehetségét fölismerő tanárok, élükön Galamb Ödönnel, már verseinek kiadására gondoltak. Elvitték Espersithez, ő pedig a következő év tavaszán bemutatta Juhász Gyulának. Karácsonyra megjelent a Szépség koldusa Juhász Gyula baráti előszavával, s József Attila a tél végén, 1923 elején már Espersit udvari szobájában lakott, itt készült magánúton vizsgáira. Azt találta meg itt, aminek legnagyobb híjával volt, szeretetet, gondoskodást kapott, szinte apai szeretetet. Sohasem tudhatjuk meg, legfeljebb eljátszhatunk a gondolattal: mi lett volna e kapcsolat nélkül József Attilából. Annyit bízvást elmondhatunk, hogy Espersit nélkül a „magasba lendülő fiatal élet biztató indulója" (ahogy Saitos Gyula írt róla), nem lett volna ilyen üstökösszerű, s későbbi kálváriája még keserűbb, rögösebb lett volna. Hosszabb-rövidebb megszakításokkal, — először egyfolytában fél évig élt itt —, majdnem két évig Espersit János házát érezte igazi otthonának, a napokat összeadva körülbelül egy esztendőt töltött a Kazinczy utcai házban. 1923 decemberétől, — a Pesten megszerzett érettségi után -, ismét itt múlatta a napokat 1924 február elejéig, — „nyugodtan, szépen", ahogy írta, dolgozva sokat. Augusztusban ismét itt volt, szeptember, októberben is gyakran megfordult régi tanyáján, 1925 februárban újra, majd utoljára 1928 nyarán vendégeskedett itt vagy két hétig. „Elköszönő, szelíd szavak"-kai ment el 1923-ban, „János Bácsi" ölelésének melegével, ilyen sorokat hagyva itt maga helyett: Van itt még néhány jó, idős komám, Ölelő csöndje néhány öreg háznak: Szeretlek, mint az álmodó a méhest. O itt a nyugalom zenél fülünkben, Ha esténként békák harmonikáznak. Nagyon szeretlek néhány jó komám. 8