Kőszegfalvi Ferenc – Borus Gábor: Espersit János és könyvei. A Makói Múzeum Füzetei 93. (Makó, 2000)
Kőszegfalvi Ferenc: Espersit János és könyvei
pályaművének szövegét is őrzi, 1071 folyamatosan beírt tételt tartalmaz; művek szerzőjét, címét. Sajnos azonban az nem állapítható meg, hogy a gyűjtő mettől meddig vezette katalógusát, mivel a tételek sora nemcsak a betűrendet, de az időrendet is mellőzi. A legvalószínűbb, hogy 1894-ben csak megnyitotta a katalógust, s az ezernyi tételt csak jóval később, viszonylag rövid idő alatt írta be, — szinte már a kész gyűjteményt írva le —, mivel a művek közt egyaránt előfordul századfordulós kiadású könyv, de jóval későbbi is, egymással összekeveredve. Érdekes a lajstrom rovatbeosztása is. A szerző és cím, a kiadás helyének, idejének megnevezése mellett föltüntette a művek sorozatcímét, de például a könyv kötésének színét, minőségét is. E könyvkatalógus, az ezer fölötti tételszám mindenesetre arra utal, hogy a könyvtár építése rendszeres vásárlással folyamatos volt, sőt — a család, főleg apósa kárhoztatásából is következtethetően — önálló egzisztenciájának megteremtésétől kezdve pedig egyre többet költött könyvekre, képekre. A vásárhelyi könyvesboltok után, leánya közlése szerint, vásárolt közvetlenül a kiadóktól is. Makón, ahol az 1920-as években két bolt működött, Vészi Dezső könyvkereskedő új könyvekből álló csomagját először mindig ő nézte át, de törzsvevője volt a szegedi Bartos Lipótnak is, aki Espersithez hasonlóan szintén szabadkőműves volt. 1 0 Rövid ideig vezetett naplójában Espersit szerencsére azt is följegyezte, milyen könyveket vásárolt például 1925-ben. A rövid címlista, — cseppként a tengert —, jellemzően megmutatja, milyen korszerű, értékes könyvtárat épített. Az 1925 október 14-én vásárolt hat mű a következő volt: Le Bon: A tömegek lélektana, Anatole France: A vörös liliom, Haraszti Gyula: Edmond Rostand, Lukács György: A modern dráma, Mösner Pál: A német tudományos szocializmus, Wildner Ödön: Nietzsche romantikus korszaka. 1 1 Bizonyára volt a gyűjteménynek valamilyen szakrendje. Leánya szerint sokat és nagy kedvvel foglalkozott könyveinek, képeinek rendezésével, átrendezésével. Kölcsön nem adott senkinek sem, helyben, mint láttuk, azonban korlátlanul használta 12 Juhász Gyula, József Attila, de bizonyára más is. A jellegzetes, sötét tónusú kötéstábla, aranyozott gerincnyomás mellett az Espersit-tékához tartozást — majdnem valamennyi kötetben — ex librissel is hangsúlyozta a gyűjtő. A rendkívül erőteljes hatású, mozgalmas, szecessziós kisgrafikát Bodzásy István készítette, valószínűleg 1921-ben. Az 1887. december 11-én Makón született művész Aradon végezte a gimnáziumot, s a háború után Szegeden telepedett le. Juhász Gyula közvetítésével került Makóra, Espersit pártfogoltjai közé. O tervezte A szépség koldusa borítóját is, 1921-ben kiállítása nyílt Makón, sok műve került Espersithez. Apró Ferenc szerint az ex libris is 1921-ben készült, mindenesetre 1923, a művész 13 Nemetországba költözése előtt. A kisgrafika az Ex libris doctoris Joh. Espersit" feliratot hordozza, a római lictorok vesszőnyalábja fölött ülő, s könyvet nyújtó óriási egyszarvú emberalak rajzát pedig az „Abusus optimi pessimus" jelmondat kíséri, ami (szabad fordításban) arra figyelmeztet: „A legjobbal való visszaélés a legrosszabb." József Jolán 1923-ban látogatta meg először Attilát Espersitnél, a következőképpen emlékezett meg az akkor már a Hajnal utca 8. sz. alatti házban élő ügyvédről és a könyvtárról: „még nem találkoztam emberrel, aki annyira szerette volna a verseket[...j olyan volt az egész ember, mint a háza[...j amikor az ember belépett a csukott 12
