Kőszegfalvi Ferenc – Borus Gábor: Espersit János és könyvei. A Makói Múzeum Füzetei 93. (Makó, 2000)

Kőszegfalvi Ferenc: Espersit János és könyvei

II. Az Espersit-könyvtár és utóélete 1932. szeptember 6-án a következő tudósítást közölte a Vásárhelyi Friss Újság: „A város árverésen megvette néhai Espersit János dr értékes könyvtárát. Az elmúlt hét szombatján [szeptember 3.] polgármesteri megbízásból Pitvaroson jártak Draskovits Ernő főszámvevő és Gravátz Ferenc, a közkönyvtár kezelője. Útjuknak célja az volt, hogy megszerezzék a város részére néhai Espersit János dr értékes könyvtárát, mely az elhunyt ismert író és kultúrbarát hagyatékának egy része gyanánt Pitvaroson árverés alá került. Az út teljes sikerrel járt. A város megbízottai az 1800 kötetes könyvtárat 944 Pengő árverési áron megvették s intézkedtek annak hazaszállításáról." Egy másik helyi lapból, a Vásárhelyi Újságból azt is megtudjuk, hogy a könyvek „egy része szépirodalmi mű, nagyobbik fele szociológiai és jogi szakmunka." (Megrovóan említette a lap, hogy Espersit festményei az első árverésen 10-20 pengőkért árverési hiénák kezére került megfelelő nyilvánosság hiányában.")

7 Az eseményt a vásárhelyi levéltár iratai is dokumentálják. Ezek között a főszámvevő augusztus 29-én kelt beadványából ezt olvashatjuk: „Méltóságos Polgármester Úr! Tudomásomra jutott, hogy néhai Espersitz [!] János volt makói, majd pitvarosi ügyvéd hagyatékát szeptember 3-án árverezik el Pitvaroson. Tekintettel arra, hogy meggyőződésem szerint nevezettnek értékes könyvtára volt, amely Közkönyvtárunk gyarapítására esetleg előnyösen megszerezhető volna, tisztelettel javasolom, Gravátz Ferenc közkönyvtárkezelőt ezen árverésre kiküldeni azzal, hogy a könyvtárt átnézve, előnyös feltételek mellett a közkönyvtár részére vásároljuk meg. A vételár fedezésére méltóztassék kezeimhez elszámolási kötelezettséggel 500 Pengőt kiutalványozni." A beadvány a benne közölt adatokon kívül több okból is méltó figyelmünkre. Jellemző, a könyvtár hírét, ismertségét minősíti, hogy még egy olyan eltérő érdeklődésű hivatalnok is, mint a főszámvevő, — aki Espersit nevét is hibásan írja —, ismeri a gyűjteményt, értékesnek tartja. Az viszont már az ő ismereteit jellemzi, hogy ugyanakkor a tékát 500 pengőért megszerezhetőnek véli. (Mint láttuk duplájáért vette meg a város.) A főszámvevő szeptember 7-én a következőket jelentette a polgármesternek: „A 15.159 és 15.536/1932. polg.m. számú határozatokra tisztelettel jelentem, miszerint a kapott megbízásnak eleget tettem, f.hó 3-án Gravátz Ferenc közkönyvtár kezelővel Pitvaroson megjelentem, s a néhai Espersitz [!] János hagyatéka árverésén a városi közkönyvtár részére az elhalt túlnyomó részben díszkötéses, mintegy 1.900 kötetet számláló könyvtárát, és 3 darab vásárhelyi vonatkozású festményt és pedig 2 Tornyait és 1 Endre Bélát a város közkönyvtára részére igen előnyös áron megvásároltam. A vásárolt könyveket és képeket f. hó 5-én személyesen csomagolva a város teherautóján haza szállítottuk s a közkönyvtárban elhelyeztük[...j A vásárolt 3 darab kép és pedig az Endre Béla önarcképe 30 Pengő Tornyai János szalma kazla 25 Pengő és a vízfestménye 7.75 P értékben veendő leltárba. A közkönyvtár részére vásárolt könyvek összes leltári értéke 1.000 Pengő."

8 10