Halmágyi Pál szerk.: Mályusz Elemér emlékezete 1898–1989. A Makói Múzeum Füzetei 92. (Makó, 1999)

Blazovich László: A forrásfeltáró és oklevéltár készítő Mályusz Elemér

Bónis György: Szentszéki regeszták kötetén, amelyet Balogh Elemér rendezett sajtó alá. Mindháromnak megvan a szerepe és helye forráskiadásunkban. Az idők előrehaladtával e három ágú fa legerősebb hajtása az elsőként említett. Benne követhető leginkább nyomon a szemléletváltozás, amely során a szerzők a kihagyásokkal készülő kivonatos regesztákat adó kötetektől eljutottak a megjelölt évkörben fellelhető minden oklevelet teljes adatmennyiséggel közlő regesztakötetekig. E nagy különbség már jól érzékelhető a Zsigmond-kori oklevéltár első három és második három kötetét olvasva. Az Anjou-kori oklevéltár pedig az előbb indult Zsigmond-kori tapasztalatait átvette, de már vállalkozott a regesztákbeli latin szövegrészek mellett fontosnak tartott oklevelek latin nyelvű közlésére, és bővítette a jegyzetapparátust is. Mályusz Elemér számára nem adta meg a sors, hogy hosszú időn keresztül generációkat készítsen fel kutatói és tanári pályára. Az oklevéltárak készítői azonban hozzá és módszerének tanulmányozásához kanyarodnak, ha munkához fognak. Jóllehet a történettudomány szemléletének változása nyomán e forrásfajta készítésében is módosulás állt be, a mai regesztakötetek összeállítására vállalkozók nemcsak elődjüknek, hanem tanáruknak tekintik őt. 44