Halmágyi Pál szerk.: Mályusz Elemér emlékezete 1898–1989. A Makói Múzeum Füzetei 92. (Makó, 1999)

Soós István: Az újkortörténész Mályusz Elemér

vizsgálta. Különös hangsúllyal elemezte a protestáns iskolák társadalomtörténeti szerepét és társadalomformáló jelentőségét, bizonyítva többek között azt, hogy a protestáns iskolázás nem szakadt el népies szervezeténél fogva az alsóbb néprétegektől: az ismeretek megszerzése nem csupán a kiváltságosok privilégiuma volt már a 18. században sem. Rámutatott arra, II. József egyéniségét és nézeteit vizsgálva, hogy az uralkodóra közkeletű felfogással ellentétben nem elsősorban a francia felvilágosodás eszméi hatottak, hanem a német természetjogi filozófiai gondolkodás, mindenekelőtt Sámuel Pufendorf tanításai. 33 A türelmi rendelet iratainak kiadásával" mintegy lezárult Mályusz újkortörténeti munkássága. Az 1940-es évek elejének történettudományi polémiáiban még gyakran tér vissza ehhez a korszakhoz, főleg eszmetörténeti síkon, de 1945 után már kizárólag csak a középkor foglalkoztatta. Élete vége felé, mintegy nosztalgiaképpen néhányszor még elővette egykori, az 1930-as években készített jegyzeteit, és remekbe szabott esszét írt pl. Bessenyei bécsi szerelméről,

3

4 de mindez már csak kedvtelést, szórakozást jelentett számára. Újkortörténeti munkái, ha egy-egy tézisüket vitatták és vitatják még ma is, kiállták az idő próbáját és ugyanúgy fontos részeit képezik annak a hatalmas és nagyszerű életműnek, mely nemcsak a magyar, de az európai történettudományt is gazdagította. 34