Halmágyi Pál szerk.: Mályusz Elemér emlékezete 1898–1989. A Makói Múzeum Füzetei 92. (Makó, 1999)

Koszta László: Mályusz Elemér, az egyháztörténész

tésével a protestáns egyház megkezdte a magyar kereszténység történetének feldolgozását egy nagy összefoglaló munka előkészítése érdekében. Már az 1933-as Árpád-házi Boldog Margit tanulmány kihívást jelentett a katolikus történészek számára. 1935-ben Szekfű Gyula — bizonyos értelemben Mályusz Elemér riválisa — vezetésével Esztergomban először találkoztak a katolikus egyházi és világi történészek, hogy megszervezzék ők is a folyamatos egyháztörténeti kutatásokat. 1940-ben, amikor Szekfű Gyula felvázolta a Magyar Katolikus Történészek Munkaközösségének tervét egy öt kötetes magyar egyháztörténet összeállításáról, maga Serédi bíboros érsek is referált az ügy érdekében, név szerint megemlítve Mályusz Elemért és kezdeményezését. Mályusz Elemér tervei mind a katolikus, mind a protestáns felekezetű történészeket munkára és külön-külön ugyan, de összefogásra késztették. Katolikus részről megindult a Regnum, protestáns részről pedig az Egyháztörténet folyóirat kiadása. Mályusz Elemér még ennél is tovább ment. Az 1942-ban megjelent „A magyar történettudomány" c. kis könyvében újra nyomatékosan hangsúlyozta az egyháztörténeti kutatás és oktatás fontosságát. Kiemelte, hogy fel kell hívni a történészhallgatók figyelmét az egyháztörténeti problémákra és kezdeményezte a teológiai fakultástól függetlenül a bölcsészkaron működő laikus egyháztörténeti tanszék felállítását. A háborús idők azonban nem kedveztek a tervek valóra váltásának, pedig a két kiváló tudós, Mályusz és Szekfű legendás rivalizálása igen jelentős eredményeket hozhatott volna, és a tervezett tanszék létrejötte biztosítékot jelentett volna egy értő kutatónemzedék kineveléséhez. Az 1940-es évek első felében a háborús viszonyok ellenére Mályusz töretlen erővel dolgozott és egyháztörténeti munkássága talán legtermékenyebb időszakának tekinthetjük ezeket az esztendőket. Az eperjesi levéltárban megtalált, a konstanzi zsinaton kiadott bulla nyomán 1943-ban tanulmányt írt a Budapesti Szemlében a 15. századi főkegyúri jogról, majd az ágostonrend középkori magyarországi történetének szentelt egy katolikus részről megjelent könyv bírálata kapcsán külön tanulmányt. A következő esztendőkben pedig a pálosokról jelentetett meg két munkát „A pálosrend és a Devotio moderna", illetve „A pálosrend a középkor végén" címmel. Sőt ebben az időben, 1944 tavaszától kezdve a légiriadók közepette dolgozott az 1930-as évek közepétől tervezett összefoglaló egyháztörténeti munkán. A tervezett könyv kézirata Budapest ostroma alatt, 1944 végén készült el. Szinte szimbolikus, hogy a befejező részeket a Bernardinumban, a ciszterciek tanárképző főiskoláján a vészterhes idők ellenére kolostori békében készíthette el Horváth Konstantin ciszterci szerzetes meghívására. A protestáns történész egy ciszterci szerzetes barátja biztosította nyugalomban készíthette el a magyarországi reformáció gyökereit is vizsgáló munkáját. Mályusz Elemér hálából a pálosokról szóló és a protestáns Egyháztörténetben megjelent tanulmányát a Bernardinumnak ajánlotta. Az elkészült összefoglaló munka függelékeként kaptak helyet a főkegyúri jogról és a pálosokról szóló előbb említett tanulmányok. 1945 után Mályusz Elemér kutatási lehetőségei megnehezültek és egyháztörténeti kezdeményezései megtörtek. Már a háború befejezésének esztendejében Mályuszt politikai okokból kényszernyugdíjazták és igen súlyos vádakat hoztak fel ellene. 1948-ban a politikai fordulat következtében a történettudomány meghatározó pozícióiba is új emberek kerültek, akik a korábbiaktól gyökeresen eltérő koncepciót erőltettek rá a 23