Halmágyi Pál szerk.: Mályusz Elemér emlékezete 1898–1989. A Makói Múzeum Füzetei 92. (Makó, 1999)
Koszta László: Mályusz Elemér, az egyháztörténész
Koszta László Mályusz Elemér, az egyháztörténész Mályusz Elemér történetírói munkásságát kronológiai szempontból két időszak, a középkor és az újkor köré csoportosíthatjuk. A tematikát tekintve pedig sokoldalú, több részdiszciplínát ölelt fel a professzor úr érdeklődése. Beszélhetnénk az emlékülés keretében levéltárosi, forráskiadói tevékenységéről, gazdaságtörténeti, népiség- és településtörténeti, társadalomtörténeti, krónikakutatói munkásságáról és természetesen egyháztörténeti érdeklődéséről. A nagyon sokszínű tudományos életműből az egyháztörténeti tanulmányokat szeretném áttekinteni, és bemutatni Mályusz Elemér e téren végzett kutatásainak jelentőségét. Az egyháztörténeti témák mindkét korszakra vonatkozó publikációiban fellelhetők. Az újkori egyháztörténeti kutatások II. József türelmi rendelete köré csoportosulnak és az 1930-as évek végén, illetve az 1940-es évek elején jelentek meg. A sort a Domanovszky-emlékkönyvben 1937-ban megjelent „II. József tolerancia-gondolatának eredete" című tanulmány nyitotta meg. Két önálló könyv, illetve forráskiadvány is született a híres rendelet történetét feldolgozó kutatómunka eredményeként. Az első 1939-ben „A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus", illetve 1940-ben „Iratok a türelmi rendelet történetéhez" címmel. Mindkét munka „A magyar protestantizmus történetének forrásai" sorozatban látott napvilágot. A témaválasztást, illetve az újkori protestantizmus története utáni érdeklődést elsősorban Mályusz felekezeti hovatartozása motiválta. Tudatosan vállalta a protestáns egyházak történetének bemutatását, sőt 1930-tól másfél évtizedig, 1944-ig a Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár szerkesztője volt. Szervezői, szerkesztői munkájával is segítette a magyar protestantizmus történetének bemutatását. A továbbiakban saját kutatási területemhez kapcsolódva Mályusz Elemér középkori egyháztörténelemmel foglalkozó tanulmányait szeretném bemutatni. Kiindulásként Mályusz professzor úr publikációs tevékenységét és az abban fellelhető középkori egyháztörténeti témákat kellene áttekinteni. Középkori egyháztörténeti témákkal igen korán találkozunk a publikációk között, jelezve, hogy Mályusz Elemér fiatal kutatóként pályája elején is érdeklődött a tudományterület iránt. Az első ilyen jellegű közlemény 1924-ben jelent meg, amelyben a Levéltári Közlemények számára recenzálta Lukcsics Pál: A vásárhelyi apácák története című könyvét. A következő évtől kezdve pedig egy évtizeden át tizenegy közleményben jelentette meg a szlavóniai és a horvátországi középkori pálos kolostorok az Országos Levéltárban található mintegy 1500 oklevelének regesztáit. Ez a maga nemében igen jelentős vállalkozás, főleg egy olyan időszakban, amikor egyre inkább csökkent a századfordulón még jelentős oklevélkiadói tevékenység. A forráskiadás, illetve az oklevelek számbavétele, tartalmi kivonataik elkészítése a levéltáros Mályusz Elemér teljesítményét dicséri, de a témaválasztás előkészíti, sőt talán már jelzi az egyháztörténet felé fordulást. 19
