Halmágyi Pál szerk.: IV. Honvéd emléknap Makón 1997. A Makói Múzeum Füzetei 91. (Makó, 1998)

Dr. Halmágyi Pál: Kamber bég és a makóiak

(Nagyon köszönöm) E levélről először Reizner János tudósít bennünket 1892-ben kiadott „Makó város története" című munkájában. Forrásként a Történelmi tár 1885. évfolyamát jelöli meg. E tanulmánygyűjteményben Barabás Samu tette közzé e forrást, a Bécsi Levéltár Turcica gyűjteményéből. A magyar nyelven írt levél pontos szövegét így ismertük, de eredeti állapotát nem láttuk. Amikor 1981-ben a város 700 éves történetét bemutató kiállítást rendeztük, kaptuk meg Bécsből a hiteles másolatot. Köszönet illeti érte az ott eljáró lelkes hazánk fiát. Mit írt tehát a város alól megszalasztott bég Gárdonyi Tamás makói bírónak? Először is kijelenti, hogy a szultán adta neki birtokul Makót. Nem tudja azonban eldönteni, hogy a hajdúk véletlenül találtak rá, vagy a makóiak hívták oda őket? Mindenesetre fenyegetően közli, hogy időközben megjárta Isztambult, s 5000 katonával jön visszafelé. A szultánnak is beszélt a makóiakról, de mint írja: „... jót szóltam a császár előtt ti felőletek". Mindez azt mutatja, hogy haragja hamar elpárolgott, s ha a makóiak a Szegeden hagyott emberének, Ferro szubasának szótfogadnak és megfelelő adományokkal is szolgálnak, úgy nem lesz komolyabb következménye harciasságuknak. E békülékeny hang okozója, az időközben Makóról hozzáérkezett levél, ill. az azt megerősítő szép ezüst serleg lehetett. A makóiak minden bizonnyal átgondolva kényes helyzetüket, úgy látták, jobb jóba lenni az erőszakkal rájuk ültetett törökkel, mint teljesen elpusztulni az egyenlőtlen küzdelemben. Nem bízhattak ugyanis abban, hogy mindig ilyen szerencséjük lesz. Gárdonyi Tamás bíró és a városi tanács jól ítélte meg a helyzetet. 1552. július 24-én elesett Temesvár, egy hét múlva Lippa. Ezzel egy időben Csanád, Nagylak, Arad, Solymos vára is török kézbe került. Szeptember 4-én elesett Szolnok, s így Makó a török hódoltság eddigi pereméről annak kellős közepébe került. Egy-két napi járóföldre olyan jelentős török várak vették körül, mint Szeged, Arad, Temesvár, s északról az előbb említett Szolnok, úgyhogy a török megszállás kivédéséről álmodni sem lehetett. 1552 őszén Makó osztozott a török megszállást már lassan tíz éve nyögő Szeged, ill. Délvidék sorsában, s a csanádi szandzsák része lett. E török közigazgatási egység központja Csanád vára volt, de a terület legnépesebb és gazdaságilag legfejlettebb települése a 16. században mindvégig Makó mezővárosa volt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. 40