Halmágyi Pál szerk.: IV. Honvéd emléknap Makón 1997. A Makói Múzeum Füzetei 91. (Makó, 1998)

Dr. Halmágyi Pál: Kamber bég és a makóiak

Polgárok megérték, titkon hírt adának Ott az vidékökre jó vitéz hajdúknak, Hamar löpödőkből zászlót alkotának, Egynéhány zászlóval Makóra indulának. Vévé hitit az bék makói bírónak, Ha valami had jőne, néki megmondjanak. Egyszer hozzá méne mondá, hogy látnának Szép fehér zászlókat, Makóra lobognának. Szóla Kamber bég: „Mind császár zászlói, Segítségöl jönnek az császár szolgái." Akar eleikben mind kész szerrel menni, Velők egyetömbe polgárokat levágni. Terekeket az hajdúk elől találák, Szintén sarampónál ottan visszahajtják, Az Maros vizére ott őket szoríták, Vízbe szögdösének, mint ott elborul ának. Jőve egy hajóval halász, megsegéllé Kamber béköt, ötödmagával bévevé, Békével Maroson el-általeveze, Marok oszporával azt a bék megfizeté. Terek marhát sokat az vízből szedének, Nagy sok gazdaságot hajdúk ott nyerének, Várast pusztán hagyák, bolygának, menének, Többé az városban lakni ők nem merének." (Köszönöm szépen) Forráskritikai elemzéssel Szakály Ferenc, a korszak már említett elismert kutatója az itt elbeszélt események helyes sorrendjét megállapította, ill. a költő-krónikás énekét egy ponton korrigálta. Megállapítása szerint Kamber bég csak a szegedi várból indulhatott Makót megsarcolni. Ennyi tévedés megengedhető a messzi Kassán verselő költőnek. Szakály Ferenc kutatásai nyomán ma már teljes, s az eltelt ötöd-félszáz esztendőhöz képest, pontos és hiteles kép áll előttünk a város történetének erről az érdekes epizódjáról. A történet főhőse, Kamber bég, korábban Nagylak ura volt. A palánkvár otthonosságát azonban nem sokáig élvezhette, hiszen 1551 szeptember végén — október elején, alig rendezkedett be, főnöke, a Temesvárt hiába ostromló Szokollu Mehmed beglerbég belefáradva a várvívásba, s a közelgő téltől tartva, október végén abbahagyta az ostromot és elvonult délre. A fősereg fedezete nélkül maradt kisebb helyőrségekből 38