Halmágyi Pál szerk.: IV. Honvéd emléknap Makón 1997. A Makói Múzeum Füzetei 91. (Makó, 1998)

Dr. Sávai János: A licenciátusok szerepe a délvidéki magyarság megtartásában

Jegyzetek 1 Eredeti nevén: Sacra Congregatio de Propaganda Fide. Mai elnevezése: A Népek Evangelizálásának Kongregációja. 2 Péteri János: Az első jezsuiták Magyarországon (1561-1567), Róma 1963. 3 Pázmány Péter esztergomi bíboros ezzel a szándékkel indítja útjára prédikációs könyvét. Elsősorban a családfők kötelessége, hogy a rájuk bízottakat a keresztény hit és erkölcs igazságaira oktassák. Ebben segíthet, hogy az említett könyvből felolvasnak a családban. De ugyanezt ajánlotta a pap nélküli helyeken is, ahol értelmes világi férfi (tanító) dolga volt felolvasni. „Bezzeg, ha elégséges-számú papok volnának, kik prédikálásokkal taníthatnák a kösséget; úgy tetczik, szükségtelen vólna a magyar nyelven-való predikácziók nyomtatása. De látom az Isten Igéjének éhségét: látom, hogy a papok szűk voltáért, nem adhatunk mindenüvé egyházi embereket; hanem Licentiatusok-ra kell biznyia sok helyeket, hogy Postillát olvassanak. Néhult azok sem lévén, világi böcsülletes fő emberek (örök dicsősséggel jutalmazandó dicsíretes példával) vagy magok olvasnak, vagy másokkal olvastatnak cselédgyek előtt nyomtatott Postillákat." Pázmány Péter: A Római Anyaszentegyház szokásábul, minden vasárnapokra és egy néhány innepekre rendelt Evangelionokrúl, Predikácziók... in: Pázmány Péter összes munkái VI. kötet. Budapest 1903. XXI. 4 A vasár- és ünnepnapokra a szentmisékben felolvasásra rendelt szentírási szakaszokhoz fűzött prédikáció a „postilla". Ezeket részben, vagy teljes egészében — a hallgatóság összetételétől függően — olvasták fel. 5 Először Pozsonyban, az 1628. április 2-án tartott zsinaton foglalkoznak a licenciátussal és szabályozzák tevékenységüket. 6 Szántó Konrád: A szegedi gvárdiánok mint a csanádi megyéspüspökök helynökei és az alsóvárosi ferences kolostor elöljárói. In: Magyar Egyháztörténeti Évkönyv. 2. k. Budapest 1996. 217-266. 7 Szenttamási Zsongor Zsigmond csanádi püspök (1644—48) kinevezése után arról érdeklődik az alsóvárosi gvardiántól, hogy Makón és környékén maradtak-e még katolikusok? „Mivel hogi az Chanadi püspökség mostanában enim, akarnam ertenem hogi ha Mező Szegedhez közel vagion e Makó varasa, es ahhoz tartoznak faluk, egiebarant azt is kivannam tudnom hogi ha vannak e Chatolicusok abban az püspökségben, es egihazi emberek, melliröl kerem Kedielmedet mint io akaró páteremet ugian copiose informalion engemet hogi ha az egihazi allapotan kivantatnek valami oli dolog, kiben szolgálhatnék, es lehetseges dolog volna, nagy szivem szerint meg cselekisem, mellet hogi ha meg cselekesik Kegielmed es mindenikről informal engemet." Temesvári Püspöki Levéltár, A I. 2. 8 Nem igaz, hogy az ide küldött idegen misszionáriusok a magyar nyelv és kultúra leépítésén mesterkedtek volna. A misszionárius első feladata a hitterjesztés, a vallási szolgálat biztosítása és a nép adottságainak felhasználásával annak a kultúrának a felélesztése, ahol tevékenykedtek. Egy olasz, vagy bármely missziósnak, amikor a történelmi Magyarországon kezdett tevékenykedni, legalább 10-15 nyelvet kellett volna ismerni már ideérkezésekor! Ez azonban képtelen igény és a mostoha körülmények miatt éppen a legnehezebb területeken nem volt erre mód. Tehát ebben segítettek a licenciátusok. 34