Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Felföldi László: Kuferces csárdás

Minőt Párizs divatba hoz, Hanem kuferces, kopogós, Mártogatós, leguggolós, Ugrós, szilaj tánc, — s bőrduda: Ezt fájják talp alá oda." (Arany J. 1986. 2. 387.) A harmadik az Ünneprontók c. saját verse, amelyet Arany János 1877-ben írt: „Hol egy muzsikás? hegedű vagy egyéb? Ha különb nem akad, dudaszó is elég. Ki fát érte? szaladj Zsuzsu lányom. " „A Zsuzska maradjon! Hagyj neki békét: A kufercest majd vele járom." (Arany J. 1986. I. 410.) A szépirodalmi említések sorában utolsóként Tömörkény István Egyszerű emberek c. kötetéből idézünk: „Majd azután következik a kuferces tánc és mit lehet tudni afelől, hogy a mestergerendába vagy az én fejembe hajítják bele (a betyárok) a baltát? (Tömörkény I. 1914. 238.) A bemutatott irodalmi adatok mellé sajnos nem sorakoztathatunk sem képi, sem zenei forrásokat, amelyek a kuferces tánc múlt századi divatjára utalnának. A 20. századi táncfolklór sem segít, mert az 1930-as években megindult rendszeres terepkutatás során ilyen elnevezés már nem került elő. Csupán néhány tanulságos tájnyelvi példával egészíthetjük ki adatainkat, amelyek a Magyar Nyelvőr és a Magyar Nyelv lapjairól származnak. Hlésy János tájszógyűjtései szerint a Nagykunságban a kuferces szót régi tánc értelemben használták (Illésy J. 1887—33.). Hasonló jelentéssel előfordult a szó Hajdúnánáson és az Arad megyei Nagyszerénden is. (Nyakas J. 1923. és Implom J. 1915—1960.) Strompl József kiskunsági tájszavak gyűjtése során Kisújszálláson szintén találkozott a szóval ropogós csárdás értelemben. A példamondat szerint, így szólítják meg a zenészt: „Húzzék rá kend egy jó kufercest!" (Stromp, J. 1891. 287.) Weiner Imre Hódmezővásárhelyről közli, hogy két idős csősz régies kifejezései között szerepel a kuferces szó, mégpedig ilyen formában „jó kufercost muzsikáltak". (Weiner I. 1905. 219.) Bálint Sándor Szegedi Szótár-a a cca 40 Szeged vidéki táncnév között a kuferces táncot is említi, s Tömörkény fent idézett sorait használja példának. A kifejezést a szótár az elavult, használaton kívüli kifejezések között tartja számon. Aszót Csűry Bálint Szamosháti szótár-a. is említi. Valószínűleg egy alaposabb körültekintés még további példákkal fogja gazdagítani az eddigiek sorát, de már most is kitűnik, hogy a kuferces szó tánc, tánczene értelemben főleg a magyar nyelvterület középső részén, az alföldi mezővárosokban és azok környékén fordult elő a tájnyelvben. Valószínűleg ez a szóhasználat jelentette az előképet s a forrást a szépirodalmi példákban idézett említések számára a múlt században s e század elején. Ez a feltevés alapot szolgáltathat a kutató számára e két forráscsoport (a szépirodalmi és a nyelvi adatok) összekapcsolására s egymás fényében való vizsgálatára. 125