Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Péter László: József Attila kiszombori versei

vannak ebben értékesebb és kevesebbet érő darabok, József Etelkától is ilyen áron vettünk verseket. Azt kijelentette, hogy néhány vers nem eladó: Megfáradt ember, A kukoricaföld, Fiatal életek indulója." Tóth Ferenc megszerezte az 1988-ban nem csekély pénzt. Ehhez igénybe vette Apró Antal (1913-1994) segítségét is. Az 1956 utáni idők nem túl jó emlékezetű politikusának a makói múzeum, közelebbről a József Attila-kutatás kétségtelenül hálával tartozik. Szegeden született, de mint árvaházi gyerek, lelenc, Makón nevelkedett. „A Kazinczy utcában — írta nekem Tóth Ferenc — az Espersit-házzal szemben lakott valamikor Weiczig szobafestő. A felesége az első világháború idején a szegedi lelencből kihozta Apró Antalt, akit ki is taníttattak a szobafestő szakmára." Öregkorában nosztalgiával idézte föl Kazinczy utcai emlékeit, különösen olthatatlan szerelmét a szép és elérhetetlen Espersit Caca iránt. Ennek köszönhette a Petőfi Irodalmi Múzeum, hogy Cacától megvehette az Espersit-hagyatékot, és a makói múzeum a két József Attila-versesfüzetet. „A vásárlást — írta Tóth Ferenc — Tézslánéval bonyolítottam le, mert időközben Tézsla Jóska bekerült a kórházba. Pár hónapra rá meg is halt. Temetésén, itt Makón Benke Tiborné [Tézsla] Jóska fiát tájékoztatta, hogy a makói múzeum potom pénzért megvásárolta a verseket. Ebből egy nagy per kerekedett, a Legfelső Bíróság elutasította a keresetet." 1989-ben a Helikon Kiadó a gyomai Kner Nyomda előállításában 12 000 példányban megjelentette A legutolsó harcos című kötetet. Méltó kivitelben: a keménytáblás, cifra borítójú kéziratos kötettel közös tokban Tóth Ferenc idézett füzetét, amely megíija a kézirat viszontagságos történetét. A legutolsó harcos című kötetből Szabolcsi Gábor tizenhét verset másolt ki, s ebből Radnóti Miklós hetet és Kesztner Zoltánnak szóló ajánlást vette be Galamb Ödön könyvének függelékébe.

7 5 Tóth Ferenc érdeme, hogy A legutolsó harcos (1989) után 1997-ben József Attilának a Kesztner Zoltánnak adott másik kéziratos versesfüzete hasonmás kiadásban szintén közkinccsé vált. Rábeszélte Nagy Tibor kiszombori polgármestert, hogy a község első okiratos említésének 750. évfordulójára rendezett ünnepség alkalmára teremtse elő a kiadáshoz szükséges pénzt. A kiszombori polgármester jó érzékről tett tanúságot, amikor vállalta az ügyet, és a Csongrád Megyei Önkormányát támogatását is megszerezve a község 1997. szeptember 19-21-i ünnepségére Tóth Ferenc szakszerű közreműködésével, Gabnai Jánosnak, a Délász (Délmagyarországi Áramszolgáltató) Kft. nyomdája vezetőjének hozzáértő munkája eredményeként ezer példányban ez a fiizet is napvilágot látott. Sőt: egyidejűleg megjelentették szintén hasonmás kiadásban, Tóth Ferenc utószavával, a József Attila-kutatásban is szerepet játszó Kiss Mária Hortenzia (1911-1994) Kiszombor története (1940) című értékes falumonográfiáját is. Az elveszett vagy lappangó Lovas a temetőben című füzet József Attila 1922 júniusa előtt keletkezett verseit tartalmazza. A legutolsó harcos az 1923-24-ben születetteket. E kettő közt írta össze és küldte 1922. október 11-én Kesztner 203