Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)
Forgó Géza: Csanád vármegyei gazdasági és ipari kiállítás 1886. október 10-17
Torma Mihály szíjgyártó, Hechtner Lázár asztalos és kárpitos. A házi-ipari bírálóbizottság 49 főt jutalmazott, aranyoklevéllel a következőket: Korhecz Celesztin (kézi faragvány), Rácz Józsefné (gyümölcsbefőtt), Mészáros Lenke (díván párna), Návay Györgyné (házi vásznak), Löffrer Jakabné (gyümölcsbefőtt), Török Izabella (hímzett asztalterítő), Szarka Sámuelné (háziszappan), Popon Jakabné (rác vászon és kender), Nugurán Istvánné (aranyhímzések), Dehelán Radojánné (aranyhímzések), Unk Györgyné (rác vásznak), Luczay Istvánné (arany hímzések), Hervay Marianna (hímzések), Stoll Heffele Vilma (hímzések) és Bartha Zoltánné (hímzésekért). 6 9 A Csanád vármegyei gazdasági- és ipari kiállítás október 17-én délután 5 órakor zárta kapuit, még mindig nagyszámú érdeklődő mellett. Lonovics József hivatali elfoglaltsága miatt Török Imre mondott záróbeszédet „visszapillantást vetvén a kiállítás keletkezésére és sikerére, a kiállítást berekesztettnek jelentette ki". 70 A szervezőknek nem lehetett okuk panaszra. A nyitva tartás hét napja alatt 4810 fizető látogatója volt a Népkertnek, ami nagyon jó eredmény tudván azt, hogy a megyében kolerajárvány dúlt. 1 A kiállítás szervező bizottsága bátran közzétette a pénzügyi eredményeket. „Bevétel: I. Adományokból: egyesektől 314 frt (9 frt még nem folyt be), Csanád Vármegyei Gazdasági Egyesülettől 100 frt, Első Magyar Általános Biztosító Társulattól 10 darab magyar arany; 60 frt II. Látogatási díjból 589 frt 60 kr. III. Báli jövedelem: 73 frt 68 kr. — Összesen: 1136 frt 28 kr. Kiadás: I. jutalomdíjakra: gazdasági osztály 97 frt, házi-ipar osztály 88 frt, kézműipar osztály 289 frt. II. Berendezési költség 264 frt 78 kr. — Összesen 738 frt 78 kr. Összegzés: I. Bevétel 1137 frt 28 kr. II. Kiadás 738 frt 78 kr. Maradvány: 398 frt 50 kr." 7 2 Akiállítási bizottság működését bál rendezésével zárta. Atáncvigalom október 19-én, kedden este volt. Azonban ott csak néhány pár jelent meg. Valami félreértés folytán a makóiakat nem hívták meg, csak a vidékieket. 7 3 A bál sikertelensége nem homályosította el az ipartestület és a gazdasági egyesület fő törekvésének eredményességét. A makói és a megyei iparosok és mezőgazdasági termelők bizonyították mesterségbeli jártasságukat és talán színvonalbeli lépéstartásukat is. Az ízléses és tartós, valamint elérhető áron való kivitelezés komolyan megfigyelhető volt, mivel ez lehetett a vevőkör szélesítésének legbiztosabb pontja. A Maros című hetilap így zárta tudósítását a kiállításról:' „Az árak, melyek az egyes czikkeken kifüggesztve voltak, azt mutatták, hogy iparosaink túlnyomó része nem a kirakatnak, de az életnek dolgozott. Az árak a munka és a gyakorlati életnek megfelelőek. És éppen ez a kiállítás czélja. Meggyőzni a közönséget, hogy fokozottabb igényeit is elfogadható árak mellett jól kielégítheti itthon." A Csanádvármegyei Közigazgatási Bizottság szűkszavúbb volt. Szerinte: „A kiállítás örvendetes bizonyítékát mutatta föl annak, hogy a vármegye területén nem csak a gazdasági téren, hanem ipartéren is haladás tapasztalható." 83
