Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Papp János: A makói műkedvelő színjátszás történetének első korszaka (1870-1919)

világotjelentő deszkákat taposták volna..."

9 Ez volt az utolsó bemutatójuk, ugyanis a csoport beszüntette működését. Néhány évig ismét műkedvelő társulat nélkül maradt a város, mígnem az Iparos Olvasókör keretében megszervezett csoport nyitott új korszakot (1901— 1905). Sikert sikerre halmoztak és ebben — a társulati tagok rátermettségén túl — két sajátos körülmény is közrejátszott. Az egyik, hogy az 1903 nyarán Makóra került ambiciózus igazgató-tanító, Tókos Izsák vállalta a darabok rendezését, míg a másik, hogy a Hollósy Kornélia színház épületének elkészültével (1903) a műkedvelők számára is lehetővé vált a darabok igényesebb kiállítása, a nézőszám jelentős növelése. A folytonosságot az Építőmunkások műkedvelői jelentették (1905—1907). Ez az együttes is Tókos Izsák rendező vezetésével érte el sikereit. A makói műkedvelő színészet történetében ezután mintegy évtizedes hanyatló időszak következett (1908—1918). Ezalatt ugyan számos csoport tartott előadást (Társadalmi Egyesület, Polgári Társaskör, DMKE Leányegylet, Vöröskereszt stb.), ezek azonban általában jótékony cél érdekében egyetlen fellépésre szerveződött alkalmi együttesek voltak. A visszafejlődés okait keresve a szervezettség, illetőleg az agilis szervezők hiányát, az akkor megjelenő, nagy népszerűségnek örvendő film konkurenciáját, valamint a világháborús időszak kedvezőtlen körülményeit említhetjük. A reménytelennek tűnő mélypont után az 1919-es év egyedülálló rekordot eredményezett: 8 hónap alatt 21 műkedvelő előadásra került sor. Az egyre-másra alakuló csoportok (Kereskedelmi alkalmazottak, Vas- és Fémmunkások, Nőtisztviselők stb.) kihasználták a rendkívüli körülmények miatt elmaradó színi szezon következtében jelentkező igényt, és egymás után tartották előadásaikat. Mindez azt eredményezte, hogy egy idő után a közönség egyre kisebb érdeklődést tanúsított és az utolsó estén már „a nézőtér szinte kongott az ürességtől, a karzatok se teltek meg, a földszinten pedig alig ötvenen nézték végig az előadást."

1

0 Az 1919-es év rendkívüli eseménysora nyomán remélni lehetett, hogy az elkövetkező években a makói műkedvelő színészet ismét megújulhat. Fél évszázad (1870—1919) mérlegét megvonva 74 bemutatóról sikerült adatokat gyűjtenünk és rendszereznünk. Tudjuk, hogy összeállításunk nem teljes, azonban ennek elsődleges oka a források hiánya, illetőleg hézagossága volt. Azért bízunk abban, hogy munkánkkal sikerült — ha csak szerény mértékben is — Makó művelődéstörténetének teljesebbé tételéhez hozzájárulnunk. 73