Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)
Marjanucz László: Csanád község társadalmi és gazdasági viszonyai az úrbéri rendezés előtt
kezésre álló földdel, de kisebb mértékű lett a földátlag esése. Mivel a családok osztódása sem volt olyan gyors, mint pl. Sajtényban (azaz nem csökkent radikálisan a fiúk száma), ezért a zsellérségnek több esélye akadt a felemelkedésre, ami kitűnt számbeli fogyatkozásukban. Táblázatunk e számszerű összefüggéseket tárja fel: Megnevezes Földátlag (h) Jobbágyfők szőma Fiúk száma Zsellérek száma Megnevezes 1775 1801 1775 1801 1775 1801 1775 1801 Sajtényban Földeákon Csanádon 21,1 9,5 23,7 14 8,2 18,9 198 48 92 342 80 156 64 41 38 29 21 21 58 108 90 82 54 37 A fenti számsorokból kiderül, hogy: a társadalmi helyzet alakulására a legnagyobb befolyást a lakosság számának emelkedése gyakorolta. Újabb és újabb területeket alakítottak át szántóföldekké, minek következtében az általános vagyoni helyzet (az egy lakosra eső földátlag) javult. Három forrása volt a jobbágy szám-növekedésnek: 1. folyamatos betelepülés, 2. a gyermekeknek a családból való kiválása, s ezzel új háztartás kialakulása, 3. a zsellérnépnek jobbágysorba emelkedése. Ez utóbbi tényt erősíti meg az úrbéri összeírások tanulsága, miszerint az egyik összeírásban (1772) még zsellérként szereplő egyén a következő összeírásban (1791—92) szegény, de a rákövetkezőben (1801) már mint közepes vagyonú gazda szerepelt. A fejlődés tartalmi meghatározója nem annyira a sajátos életformáknak a gazdasági életre gyakorolt hatása, hanem az új körülményekhez (rendelkezésre álló föld nagysága, földszerzési törekvések stb.) való alkalmazkodás. Minél nagyobb az egyéni földbirtokállomány, annál biztosabb a család megélhetése. Ennek a felemelkedési, gazdagodási vágynak a kifejezője a gazdává válás trendje. Ugyanis a fordított irányú mozgás, tehát amikor jobbágy süllyed zsellérré a családi birtok eladása vagy elvesztése miatt, kisebb arányú volt. Más tanulsággal is szolgál a számadatokkal föltárt folyamat: nevezetesen azzal, hogy a gazdák és zsellérek közötti különbség alapvetően mennyiségi és átléphető. Megállapításunkat Csanádra nézve az alábbi adatok támasztják alá: Laza Cervenkónak 1772-ben 18 holdja, 1801-ben már 27 holdja volt, a Miroszlin család földvagyona 1771-ben 5 holdra, 1801-ben 63 holdra rúgott. A 18. század végére egyértelművé vált, hogy a jövedelmi ágak közül egyértelműen a földművelés került előtérbe. Míg 1741-ben a 30 Ft-os adókötelezettséggel szemben 10,55 Ft-os átlag gabonabevétel állt, addig 1757-ben változatlan adókötelezettségre 28,43 Ft egy főre jutó gabonabevétel esett Csanád vármegyében. 1 2 Tudjuk, ekkor az adózás alapja a dica, azaz a háztartásban élő személyek száma és a mindenkori állatállomány. A vármegye a maga keretén belül 3-4 évenként összeírásokat készíttetett, amelyekben pontosan fel volt tüntetve minden adózás alá tartozó egyén és annak minden ingó vagyona. Egy jobbágy a személye után 50
