Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Császtvay István: Az újvárosi fiú

vagy éppen — hogy szélesítsük a kört — Makai Emil, Kecskeméti Ármin, Pulitzer József makói vonatkozású emlékeinek, azután a helyi polgári-liberális-republikánus szabadgondolkodóknak vagy a szociáldemekorata értékeket — szerénységével maga körül csendes tiszteletet érdemelve — képviselő Kis Ernő emlékeinek gyűjtője, őrzője és tudatosítója is. Egyetelen pillanatig se áltassuk magunkat azzal, hogy mindez így „természetes"! Hiszen akkor éppen ennek a szegedi egyetemistának, makói tanárnak, múzeumigazgatónak, történésznek, kutatónak és tudományos kutatók menedzselőjének teljesítményét, teljesítményének lényegét és ennek különleges értékét lennének képtelenek felismerni, s akár csak nagyságrendjében hozzávetőlegesen fölmérni. Hiszen ez a „természetes" éppenséggel különleges, nagyon is különleges érték századunkban, amikor a természetellenességnek olykor nyomasztó zuhatagában élünk. Gondoljuk csak akár egyetlen pillanatig arra, hányszor idéztük, hogy „minden emberi mű értelme ezért búg mibennünk, mint a mélyhegedű" — s közben József Attilának e csodálatos sorait meg nem értve tapodtunk tiszteletreméltó tradíciókon... Vagy — hogy folytassuk a sort — eszünkbe jut Beke Kata döbbenet szülte csodálkozásának pillanata, amikor a nép írók örökségét éppenséggel tőle védeni akaró különleges csoportosulás idézte őt számonkérő fóruma elé, s már az első percekben kiderült, hogy a szellemi őrző-védők Németh László, Bibó István, Kodolányi János, Féja Géza egyetlen művét sem olvasták, Illyésről is csak hallomásból tudtak főleg szlogenszerű egyet és mást. Bajcsy-Zsilinszky nevének kiejtésétől is azok félnek úgy, mint ördög a tömjénfüsttől, akik a párt „százéves" tradicíóira folyvást hivatkoznak. Szántó Kovács János utcanévtábláját a fővárosban, már az első önkormányzati választásokat követően ugyan kik cserélték le vagy éppen rögvest vissza Dologház utcára? És a csanádi püspök józan, féltve őrző szavát kik vették semmibe, mikor fölfogadott legényekkel tuszkoltatták ki maguk közül mindazokat a „beépítetteket", kik tudtak s őriztek még valamit Barankovics István emlékéből, s törekvéseinek irányából? Ilyen természetellenes jelenségek zuhatagában vagy éppen sugárfertőzésének közepette az a bizonyos „természetesség" fölbecsülhetetlen, különleges érték! Múltunk — közös múltunk — mind-mind összetorlódva... És ennek a múltnak, e múlt tradícióinak Makó különleges titkokat őrizője, folyamatos és szorgos feltáró munkát igénylő lelőhelye. „Maros-menti Konstantinápoly" — idézzük gyakorta a költő szavait. Hiszen Byzantion, Constantinopolis, Sztambul történetében is mi minden torlódik össze?! Római emlékek, a bencések korabeli iskolaalapítása, örmény, pravoszláv és mohamedán tradíciók, keresztes hadak, fogságba hurcolt vagy száműzetésben oltalmazó menedékre húzódó magyarok emléke. Az Aja Szófia is a keleti kereszténység monumentális palotája, ezután hatalmas dzsámi, a szultán táncos imahelye, 1935 óta pedig Kemál Atatürk akaratából az összetorlódott múlt tradícióinak múzeuma. Ez a „Maros-menti Konstantinápoly", a hajdani újvárosi fiú kutatásainak és munkálkodásának színtere, rejtelmes mélységével úgyszólván parancsolja 211