Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Dömötör János: Rudnay és Vásárhely

ból. Itt tartózkodásának művészeti, magatartásbeli és etikai jelentősége humanizmusában, táj szeretetében, valamint realista látás és megjelenítési módjában érzékelhető. Itt alkotott művei atmoszférában, színvilágban és couleur locale hangsúlyában eltérnek az életmű későbbi szakaszának alkotásaitól. Koloritja ekkor még elég széles skálájú és nem épül a későbbi világos-sötét kontrasztra, és nem jelentkezett ekkor még ihlető forrásként a történelmi múlt sem. Tőmondatosan egyszerű a Vásárhelyi szoba, mélységes humánum, együttérzés a sajátossága a sugárzó Parasztfejnek. Bukolikus hangulatú a Két tehén, és nem nélkülözi a melankóliát sem a Tópart c. műve, hogy csak néhány jellemző alkotást említsek ebből a korból. Szintén a Rudnay és Endre Béla közötti barátság jelét mutatta, hogy amikor 1901-ben a szentesi római katolikus egyházközség Endre Bélát megkérte a plébániatemplom freskóinak festésére, alkotótársául Rudnay Gyulát választotta. Ketten július 18-tól október 13-ig végezték el a freskók festését. Tornyai János a Jövendő c. folyóiratban részletes ismertetést írt kettejük munkájáról. Főbb részletek ebből: a templom beosztása ez: legelői és legbelől az oltár fölött a szentély kupolafalán ékeskedik az Angyali üdvözlet és a Napkeleti bölcsek.... Négy sarkánál négy angyal szolgál keretül. A főhajó mennyezetén öt kép helyezkedik el: 1. Napkeleti bölcsek imádják a kis Jézust 2. A gyermek Jézus tanítja a bölcseket 3. A hegyi beszéd 4. A Golgota 5. Krisztus feltámadása Ezen kívül a sekrestyében Jézus bemutatása, az előtérben Szent István, egy kisebb fülkében a Piéta. Kétfelől a falakon egy-egy apostolkép. Tornyai cikke végén arra is rámutat, hogy a megrendelő az alkalmazott pasztell színeket halványnak ítélte és ezért élénkebb a freskók egy részének koloritja. Közvetlenül baráti, de áttételesen vásárhelyi kapcsolatként értékelhető az is, hogy Rudnay Gyula és Pásztor János Budapesten a Párizsi Nagyáruház Lötz termében 1911. március 27-i nyitással közös kiállítást rendeztek. A Vásárhely és Vidéke március 31-i száma szerint a Vásárhelyen készült művek alkották a kiállítás nagyobb sikerét. Az első világháborúval a vásárhelyi művészet első virágkora lezárult. Pásztor János és Kallós Ede után 1919-ben Tornyai János is elköltözött a városból. A város anyagi helyzete is romlott a korábbi évtizedekhez képest és végül az új városvezetés kulturális érzékenysége sem volt a régi. Komolyabb kiállításra csak 1925-ben került sor az „elszármazottak" hazacsábításával, Tornyai, Kallós, Pásztor és Rudnay részvételével. Dr. Soós István polgármester jól érzékelte és üdvözlő beszédében ki is fejezte, hogy tudják, nincs minden rendben a város művészeti élete körül. Rudnay Gyula meleg hangú köszöntőjében az mondta: „hazajöttünk mi gyermekek az anyához". Erre reflektált dr. Soós István polgármester kellő önkritikával: „Valljuk be nyíltan, hogy e város a múltban nem egy súlyos mulasztást követett el a művészettel és művész fiaival szemben, hogy talán néha kissé mostoha anya volt. De én ünnepélyes fogadást teszek most a nagyközönség és a művészek előtt, hogy amíg én a 192