Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Kőszegfalvi Ferenc: Espersit János ébresztése

„Van itt még néhány jó, idős komám, Ölelő csöndje néhány öreg háznak: Szeretlek, mint az álmodó a méhest. Ó, itt a nyugalom zenél fülünkben, Ha esténként békák harmonikáznak. Nagyon szeretlek néhány jó komám." A máról holnapra élő, „erőn felül mecénás" Espersit természetesen a háború után sem csak költőket pártfogolt; a 20-as években folytatta az 1909-ben, a Tornyai kiállítással, Makó első tárlatával megkezdett műbaráti, műpártolói tevékenységét is, noha, mint 1926-ban naplójában megjegyzi, a koronás infláció után, az új valuta bevezetésének idején már négyezer pengő (!) volt adósságainak összege. Ennek ellenére 1925-ben, a legnagyobb infláció idején, nyári művésztelepet szervezett régi barátja, az akkor már képzőművészeti főiskolai tanár, Rudnay Gyula növendékei számára. Mindjárt az első évben 16 festőnövendék talált egész nyárra otthont és munkalehetőséget Makón, amit a nyár végén kiállítással próbáltak meghálálni. A sikeres, országos visszhangot kiváltó akciót a következő két évben is megismételték. Közben 1926-ban a másik régi barát Endre Béla kiállítását segített megszervezni. A szintén Rudnay-tanítvány Weisz (Vén) Emil 1926-os, majd 1927-es kiállításáról (aki gyakran volt egyedül is Espersit vendége) ismertetést is írt, majd külön füzetben értékelte Rudnay realizmusának kedvező hatását a fiatal kolorista művészetében. 1927 decemberében, azután 1928 novemberében újra régi, vásárhelyi barátai, Endre Béla, meg Tornyai következnek, az ő tárlataik rendezésében működik közre, s majd 1929 októberében, meg 1931 májusában ismét Vén Emil. (Ő egyébként 1929 nyarán festő-tanfolyamot is tartott.) Cikkeket, kritikákat írt a helyi sajtóban, előadásokat tartott a realista művészet védelmében, vásárlással is gyakorolta a műpártolást. Ilyen módon, de ajándékokból is gyarapodó saját gyűjteménye legalább száz darab festményt, grafikát, karcot, kisplasztikát őrzött, mintegy húsz-huszonöt, főleg kortárs művésztől. A legtöbbet Endre Bélától és Vén Emiltől, de volt például képe Gulácsytól, Rippl-Rónaitól, Barcsay Jenőtől. Károlyi Lajos, Vén Emil és Bodzássy István Espersit portréját is elkészítették. Bodzássy István munkája az Espersit-könyvtár ugyancsak a húszas években készült szecessziós exlibrise is. Szerette, pártolta a színházat is. Szívesen tartott bemutatók előtt bevezető előadást, színikritikákat is írt. A szellem és a szépség igézetében telt élet fájdalmasan korán, idő előtt ért véget, a pályakép jónéhány vonással szegényebb maradt. Életének megújítása előtt, a reménnyel teli új házasság után alig két héttel érte a kegyetlen gyors vég: 1931. november 29-én vasárnap este állt meg a fáradt szív. 187