Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Gaskó Béla: Cincérek a Maros-parton

„lisztkukac-színű" mácsonyacincér lárvát találtunk. Több lárvát akkor sem észleltünk, amikor az eredeti beparazitált, vagy más módon elpusztult. Fölthehetően a mácsonyaszárak csak bizonyos fiziológiai állapotukban alkamasak a peterakásra. Neoclytus acuminatus (Farbicius 1781) Javasolt magyar neve: amerikai darázscincér A Maros menti „faunakapu" jelentőségét mutatja, hogy nem csak Európában őshonos fajok vándorolnak vidékünkre ezen keresztül. Magyarországon először itt jelent meg az É-Amerikából kontinensünkre behurcolt Neoclytus acuminatus nevű darázscincér. Az első példány 1982. V. 21-én került elő Vegyeháton, ahol árvédelmi fűz rőzsekazalról gyűjtöttük. 1984-ben a cincér az első habitatjától kb. 12—14 km-re lévő, Makóhoz tartozó, hullámtéri szeméttelep gyümölcsfa nyesedékén már tömegesen rajzott. Az amerikai darázscincérnek Európában mindössze egy nagyobb (ismert) góca alakult ki, amely Dalmáciától Szlovénián át Svájcig és KözépOlaszországig húzódik. Ehhez csatlakoznak a francia Riviéra lelőhelyei (Bense 1995, Horion 1974, Kaszab 1971, Porta 1934). A Neoclytus acuminatust korábban hozzánk legközelebb Isztriából és Dalmáciából mutatták ki. Isztirai megjelenése 1927-re datálható (Horion 1974). Németországban a Raj na-vidéktől Brandenburgig terjedő részeken több alkalommal előkerült, de meghonosodni nem tudott. A kizáró faktor minden bizonnyal az eredeti élőhelyeinél nedvesebb, hűvösebb klíma lehetett. Már Jaeckel (1962) felfigyelt arra, hogy az idegen földrészekre behurcolt synantroppá vált fajok a származási helyüknek megfelelő éghajlatú területeken honosodnak meg. Ennek nem mond ellent az sem, ha ettől eltérő éghajlati zónákban alkalmilag károkat okoznak. 1912-ben a Neoclytus acuminatust E-Amerikából származó fertőzött kőrisfával hurcolták be Németországba. Az import faanyagból luxusautókhoz kívántak ablakkereteket gyártani. Düsseldorfban a szállítmányból számos példány kikelt, a kár összege elérte az (akkori) 500 DM-t (Horion 1974). A Maros mentén feltűnt, agresszíven terjeszkedő populáció minden bizonnyal Romániából érkezett, annak ellenére, hogy onnan nem jelezték a cincér behurcolását (Pannin és Saulescu 1961). A Csongrád megyében eddig végzett kineveléseink adatait táblázatokban foglaltuk össze. Ezekben a tápnyövények kódjai rendszertani sorrendben a kövekezők: Családok: I = fenyőfélék /Pinaceae/ II = rózsafélék /Rosaceae/ IV = juharfafélék (Aceraceae/ III = hüvelyesek /Leguminosae/ V = szőlőfélék /Vitaceae/ VII = eperfafélék/Moraceae/ IX = bükkfafélék /Fagaceae/ VI = olajfafélék /Oleaceae/ VIII = szilfafélék /Ulmaceae/ X = diófafélék /Juglandaceae/ 171