Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Polner Zoltán: A Maros menti táltos

érte-é az agitációt? Házrul-házra jártak, öten-hatan, de azok ahogy begyüttek, elkezdtek hazudni, azok míg el nem möntek, mindég hazudtak. Osztán akkó aláírtunk. Odaadtunk kocsit, lovat, földet, mindönfélit. Aláírtunk. Annyit tudtak hazudni, mert az egyik ékezdte, a másik folytatta." (Tóth István) Ez már a nyolcvanas évek végén hangzott el, amikor ismét „szabadabban" beszélhettek az emberek. Úgy vélem, hogy a Teknyőkaparó mondataiban a népek egyöntetű véleménye fogalmazódott/fogalmazódik meg. Ám térjünk vissza táltosságához. Hogyan vélekedtek arról a makóiak és a Makó környéki falvak lakói, hiszen ebben az írásomban elsősorban az ő véleményüket kívánom tolmácsolni. Először a kiszombori vallomástevő szavait közlöm: „Égyször apámmá együtt arattak, osztán hazafelé indultak. Aszonta apám, üljön fő kend is a kocsira! Nem én, majd én nyitom föl a kaput kendtök előtt. Az egyik dűlőnél mögrebbentek a lovak, mögjátszották magukat. Valami elsüvítött mellettünk. Hát mire hazaértünk, az öreg mán ott vót. Tátos vót, három foggá születött." (Siket István) A makói Fazekas Sándorné, aki száz évvel ezelőtt született, szintén a Teknyőkaparó táltosságát hangsúlyozta: „Az tátus vót, idehallgasson, az tátus vót. Tátus vót a Teknyőkaparó. Hát mondom, az télön is mezítláb járt, hallja, nem vót ám annak lábbeli a lábán sose. Azt vitték. Tátus vót." A szájhagyományozó népi emlékezet még mindig számos történetet őriz a táltosokról. így a Teknyőkaparóról is. Valójában azonban ő jövendölései révén híresült el. Ezek a jóslatok fölidézik a világkatasztrófát, szólnak a túlélők sorsáról, más jóslatai a technika fejlődéséről, a társadalmi változásokról és az erkölcs elsekélyesedéséről. „Azt mondta, hogy keletrül majd gyün égy fekete sereg, és azok hoznak egy óriási gombolyagot, gurigát. Azt eldobják, és akik azon belül maradnak, azok mind mögmaradnak, a többi nép mind elvész." (Csuhaj Mihály né) „A Teknyőkaparó a Bajza utca környékin lakott vagy legalábbis arrul a vidékről hallottam. Hát ugye vótak több jóslatai, többek közt égy olyan jóslata vót, hogy akkó lösz vége a világnak, ha a fehér ló a szügyivé taszítja a vért." (Diós István) „Azt is mondta, hogy Kína, India majd nézik, hogy az európai tigrisek, hogy marcangolják egymást, és majd aztán gyünnek, mikó legyengülnek. Azt is mondta, hogy úgy mögritkul a nép, hogy úgy marad, mint az aratásnál, mikó kaszál az embör, oszt néha elmarad égy-égy szál búza. Úgy mögritkul a nép." (Horváth Ferenc) „Hadüzenet nélkül való háború lösz. Olyan nagy vérontás lösz, hogy a szürke ló szügyivel tolja a vért. Majd több napi járóföld után, ha tanálkozik egyik embör a másikkal, majd összeölelköznek és mögcsókolják egymást. Valamelyik részön pedig az lösz, hogy az asszonyok a forgácsért, amit embör faragott, léhajulnak és mögcsókolják. Akik férfiak mögmaradtak és visszajönnek, majd elébe szaladnak, gyere, legyél az én férjem! Azt is mondta, hogy valamelyik nagy világvárosnak a tégláját majd fölemelik, és aszongyák, hogy itt vót valamikó égy nagyon nagy város. Kű küvön nem maradt. (Korom Lajos) A megdöbbentő jóslatok megragadták a zárt közösségekben élő nép fantáziáját, 141