Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Markos Gyöngyi: Makó Luca-napi szokásaiból

kivételről tudok említést tenni. A megpiszkálás eszköze lehetett fűzfavessző, vesszőseprő, de általánosabb a piszkafa, gyakran megtüzesítve. Az asszony hajnalban egyedül kiment a tyúkólhoz, s bebökdösött a tyúkólba vagy „lelükdöste" a tyúkokat. Makón a következő kísérőszövegek voltak ismertek: „A mi tyúkunk toj-toj-toj, A szomszédé koty-koty-koty."

6 „Tojjatok, kotojjátok, Tojjatok, kotojjatok." — ezt éneklő hangon ismételgették. „Az én tyúkom tojjon, A másé csak kodácsoljon, De az én tyúkom ne kodácsoljon, Hanem inkább tojást hozzon." (B. L-né, aki szerint még néhány sor volt a vershez.) A baromfi megvarázsolásának, a tojáshozam biztosításának más módjai is ismertek voltak a városban: kerékabroncsban, sokféle szemesterményt adtak nekik enni, hogy sokat, s egy helyre tojjanak. E célból kaptak a lucapogácsából is. Volt, ahol az etetést Lucától Vízkeresztig e módon folytatták, s etetés közben mondották: „Az én tyúkom toj-toj-toj, A szomszédé koty-koty-koty."

7 Másutt az összegyűjtött szemetet adták a tyúkoknak, hogy szerencséjük legyen velük. Egy adat szerint: „Lucakor is divat vót olyan, hogy dobtak a kútba almát, osztakkor arról merték a vizet a jószágnak. Errül itatták a lovat, tehenet. Akkor apósom még szödött össze szép kis csóva szénát, kis csóva szalmát, ilyesmiket összekötve oszt kötte az ágylábára, osztakkor ha kotlónk vót, aztat alá köllött tönni." (I. L.-né) Az állatállomány hasznára vonatkozott az a hiedelem, hogy négylábú jószág pusztul el annál a háznál hamarosan, ahova Luca napján macskát dobnak be az utcáról az udvarra. Termékenységvarázsló céllal — a baromfi szaporodása érdekében — készült a lucapogácsa. Egészségmegőrző, óvó szerepe miatt a baromfiak mellett minden háziállatnak adtak belőle. Eredeti funkcióján kívül vidékünkön fontos szerepe lett a különböző jósló eljárásokban is. A jóslás átszőtte az élet mindennapjait, valamint az ünnepnapokat is. A jósló tevékenységek gyakran szerepeltek évkezdő jellegű jeles napokon. A karácsony és újév mellett Luca-napja is ilyen alkalmas nap volt a következő év fontos eseményeinek megtudakolására. A kutatók dél-alföldi sajátosságnak tartják a lucapogácsa haláljósló hiedelemkörét. Ennek a jósló eljárásnak a lényege a következő. A családtagok nyersen kiválasztottak maguknak egy-egy pogácsát, amelybe tollat szúrtak. Azt tartották, hogy akié elég, az a következő évben vagy hamarosan meghal. Más változat szerint 136