Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)
Szűcs Judit: ,,A szobában tekerő szólt..."
játszani, mint a tamburán. A lakodalomban kísérő „rezes banda" a tanyában vagy a háznál hegedűre és cimbalomra váltott (Bazsó János, Gránitz Imre, Polgár József). Nagyon szerettek táncolni, énekelni dudaszóra is. 2 5 Tanyai mulatságban gyakran előfordult. De minden adatközlő úgy emlékezett, hogy a városról hívtak dudást a tanyavilágba. Talán az alföldi mezőváros vonzáskörében a városba szorult ember (szegényparaszt, pásztorember?) őrzi a duda készítésének, használatának módját legtovább. 2 6 Gyűjtésünk ezt látszik igazolni. (Polgár József, legidősebb adatközlőm, ha a duda szóba került, mindig nevetve mondta, hogy „kutyabűrbű" csinálták.) Tangóharmonika, tárogató használata is előfordult, még ha ritkán is. 2 7 A nem hivatalos rendezésű mulatságok között a névestét, névnapot és a disznótort kell még megemlíteni olyan alkalomként, amely a város és a tanya, egyben a földdel bíró parasztság és az iparosok kapcsolatát erősítette. „Vöt égy gazdaember, akinek vót szígyártója, kovácsa, bognárja, szatlérja a párásság összetartotta őket: névnap, disznótor." (Lábas József kovács) 27/ a Sor kerülhetett erre a városi háznál, tanyán egyaránt. Gazdakörben, népházban 2 8 okkal, ürüggyel; nagy munkák után, aratás, szüret, ünnepek alkalmával, például karácsony idején bálát rendeztek. Ezek hivatalosan a polgármesternél bejelentett, gazdákból álló vezetőség által szervezett szórakozási alkalmak voltak. Most, anélkül, hogy a gazdakörök jelentőségét a maguk teljességében elemeznénk, két vonatkozásukat emeljük ki. A földtulajdonnal rendelkezők, a gazdák szervezete volt elsősorban úgy, hogy a vallási különbség nem akadályozta az együttműködést. A másik dolog, hogy a gazdakör a folklórhagyományok ápolásának, a hangszerjáték, az éneklés tanulásának, a polgári színjátszás gyakorlásának, könyvek kölcsönzésének helye, feltétele volt. A városba bejáró gazda elment a kovács, a bognár és más iparosok által szervezett bálakba, ahol el is várták megjelenését. Ugyanúgy a katolikus köri bálakra is. A báli alkalmak helye, résztvevői, a muzsikások közreműködése, a temetési szokások azt látszanak igazolni, hogy a város és a tanyavilág kulturális kapcsolatrendszere a gazdasági feltételek (termelés, eladás helye) következményeként, a társadalmi réteghez tartozás, vallási különbségek, a család nagysága elhomályosult függvényeként értékelhető, értelmezhető. A nyelvi anyag gyűjtését 1978 és 1981 között végeztem. A kézirat lezárva 1982-ben. 132
