Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Kőhegyi Mihály-Vorös Gabriella: Bronz tűtartó egy madarasi szarmata sírból

rúak, szélük felé elvékonyodnak. Egyikük pereme töredezett. Eredeti helyük ismeretlen, a bolygatásból származnak. Méretük: átm.:=3,7 és kb. 4,2 cm. (I. t. 3-4.) 8. Övkarika Vasból készült, erősen korrodálódott, öv rögzítésére szolgáló karika. A bolygatott részből került elő. Méretei: átm.:=3,5 cm, vastagsága: kb. 0,8 cm, átmetszete valószínűleg kör formájú volt. (I. t. 6.) 9. Vasár Hengeres, mindkét végén fokozatosan hegyesedő vastárgy. Farostokkal fedett nyéltüskéje jól elválik a hegyétől. Sajnálatos módon a tárgy rajzáról éppen farostokkal fedett nyéltüskéje maradt le, technikai okok miatt. Jó állapotú. Rablásból. Méretei: teljes hossza: 8,1 cm, hegy h.:=5,5 cm, átm.:=0,3 cm. (I. t. 5.) 10. Szurok Szabálytalan formájú, egyik oldalán domború, könnyű szurokdarab. Eredeti helye ismeretlen. Méretei: 2,2x2,0x1,3 cm. (I. t. 8.) A tű olyan használati tárgy, munkaeszköz, amelyet a legkorábbi régészeti koroktól ismerünk a települések és temetők leletei között. A fémkorszakok előtt csontból készítették, később bronzból, majd a vas tömeges elterjedésétől kezdődően természetesen vasból. Ez alkalommal csupán a munkaeszközként használt tárgyról esik szó, egy szűkebb történeti korszakban. Nyilvánvaló ugyanis, hogy funkciója többféle lehetett, elég csupán a máig ismeretes dísztűként való alkalmazására gondolnunk. Szinte mindegyik korszakban problémát jelent, hogy valójában minden esetben határozottan el lehet-e dönteni, hogy a szóban forgó tárgy az ősi asszonyi tevékenység, a varrás munkaeszköze volt-e. Ezzel kapcsolatosan két alapvető problémával kell szembenéznünk. Az egyik, hogy a szarmata korban a szinte kivétel nélkül vasból készült darabok erősen korrodálódtak, legtöbbször darabjaikra törtek, sőt hiányosak is. Gyakran azt sem tudjuk eldönteni, hogy melyik volt a hegyes végük, és melyik a fokuk. A kisméretű és filigrán tárgy korrodálódása miatt nincsenek biztos adataink arra, hogy milyen volt a tűnek a foka, a lyuk kialakítása, fejének formája. A másik zavaró tényező, hogy a tűket nehéz elkülöníteni az ugyancsak vasból készült másik szúró eszköztől, az ártól. Pedig lényeges lenne, hiszen funkciójuk más és más. Különválásuknál kiindulópontot jelenthet egy fontos körülmény, tudniillik, hogy míg az ár egyaránt előfordulhat férfiak és nők sírjában, addig a tű jellegzetesen asszonyi munkaeszköz. A női temetkezéseken belül azonban továbbra is problémát jelent a két tárgycsoport tipológiai szempontú elkülönítése; vannak hosszú, viszonylag vaskosabb tűk és filigrán, vékony, hosszú árak. Az árak azonosításánál fontos szempont a farostok megléte, ill. hiánya. A nyelüket ugyanis olyan módon alakították ki, hogy egy alkalmatos fanyélbe a mindkét végén hegyesre kalapált tárgy egyik végét beleszorították. A legtöbb esetben a fa elkorhadása után is jól kivehetők a nyéltüskén a farostok megmaradt lenyomatai. A madarasi 114. sírból két hosszúkás, kerek átmetszetű vaseszköz került elő. Ebben az esetben szerencsénk volt, hiszen a tű vagy ár kérdését azonnal eldönthettük. Az egyik darab a tűtartóban volt, ami egyértelművé tette funkcióját annak ellenére, hogy darabokra tört, hiányzott a hegye és nem találtuk a fokát sem (1.1.10.). 9