Halmágyi Pál: Az I. és II. világhháború hősei, áédozatai, és emlékművei Makón és környékén. A Makói Múzeum Füzetei 89. (Makó, 1998)
Az I. világháborús emlékművek
községek, a néhány száz lakosú Óföldeák, Ferencszállás, Klárafalva és Kövegy nem állított önálló emléket. (A hét óföldeáki hősi halott neve azonban a földeáki emlékművön meg van örökítve.) Nagylak község csak 1922-ben alakult meg a kendergyár körüli itt maradt részekből. Négy hősi halottjának nevét azonban ismerjük. Kübekháza súlyos gazdasági helyzete miatt nem volt képes emlékműállításra. Az elesettek nevét azonban becsülettel összegyűjtötték. Az I. világháborús emlékműveket időrendben vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy kezdetben (1922-1929) főleg szobrok születtek — a makói zsidóság, a makói gimnázium, ill. a nagymajláthi emléktáblák kivételével —, míg a második szakaszban (1930-1939) szinte kizárólag díszesebb vagy egyszerűbb emléktáblákat avattak, ill. más, közösségi célra használható épületet tettek ünnepélyesebbé az ott elhelyezett, márványba vésett névsorokkal. Akirályhegyesi emlékmű átmenet az önálló térplasztika és az emléktábla között. Szintén külön említendő Csanádpalota, hol a templomkapu fölötti dombormű utal az I. világháborúra, s így adja magyarázatát a két oldalt elhelyezett hatalmas márványtáblák puszta névsorainak. Az emlékmű-avatások időpontjait vizsgálva, túlnyomó többségében az október végi, illetve november eleji dátumok tűnnek elő. A tizenhét ismert pontos avatási időpont közül 9 szeptember vége és november vége közé esik, illetve l-l márciusi és májusi, továbbá 3-3 június-júliusi, ill. augusztusi avatási időpont van még. Az őszi időpontok természetesen a Halottak Napjához, míg a tavasziak az 1924-től, május utolsó vasárnapjában meghatározott Hősök Napjához kapcsolódnak.^ 1 3A makói táj valamennyi I. világháborús szobrának, ill. emlékművének az alkotóját ismerjük. Pásztor János a makói, apátfalvi és a földeáki, Pongrácz Szigfrid a kiszombori, Martinelli Jenő az ambrózfalvi, csanádalberti és a pitvarosi szobrot készítette, Bencsik István a csanádpalotai domborművet, Kallós Ede a nagymajláthi emléktáblát mintázta. Ismerjük még a magyarcsanádi Hősök Háza tervezőjét, Müller Tibort, s a királyhegyesi emlékmű készítőjét, Gajdos János kőfaragót. Szintén jó kőfaragó munka a püspökielei és csanádpalotai emléktábla. Valószínűleg ezek is a makói Gajdos-műhely alkotásai. A vizsgált szobrok és emlékművek, az egyetlen makóit kivéve, műkőből készültek. Az emlékművek felállítását követő években indult mozgalom az ún. „Hősök Ligeteinek" kialakítására. Az így megszületett kis parkok e községek máig egyetlen közparkjai, ligetei. (Csanádalberti, Ambrózfalva, Kiszombor, Püspökiele, Földeák.) Az elmúlt, lassan 70 év alatt jónéhány helyen e szobrokat befestették, átmeszelték (Ambrózfalva, Pitvaros, Csanádalberti), míg másutt vandál kezek megrongálták őket (Kiszombor). A hozzánk közelebb eső negyven évben e rongálást az államhatalom nem üldözte túl nagy szigorral, illetve ezen emlékművek környezetét a lassú enyészet s az elhanyagoltság lengte be. A míves vaskerítések elrozsdásodtak, elkoptak, a kis parkok elvadultak. E környék legjelentősebb szobor- és téregyüttesét is — a makói Hősök szobra díszparkját és annak igen értékes mészkő és öntöttvas kerítését a 43-as főút városon átvezető szakaszának felújításakor az 1970-es években elbontották. A hatásából így sokat veszített emlékművet a nyolcvanas években, mivel oly szervesen illeszkedett a 8
