Halmágyi Pál: Az I. és II. világhháború hősei, áédozatai, és emlékművei Makón és környékén. A Makói Múzeum Füzetei 89. (Makó, 1998)

Az I. világháborús emlékművek

város központjához, sőt arculatának meghatározó elemévé vált, megpróbálták kiegészítő jelekkel a fennálló államhatalom számára elfogadhatóbbá tenni. 1980-ban egy sima, szürke kőtömböt helyeztek el előtte a „Makói forradalmár hősök és mártírok" emlékére. Az ún. „Mártírok emlékkövének'Vízszintes fedőlapján a felírás alig látszik, s ez később szerencsésnek bizonyult. A változások után néhány évvel elhalványodott a korábbi emlék, s napjainkban az ott elhelyezett koszorúk már 1956 mártírjaira emlékeztetik a várost. (Ezen átlényegülés azért történhetett meg aránylag simán és rövid néhány év alatt, mert e szürke követ már nem olyan súllyal, s főleg nem olyan hatásos ceremóniákkal avatták és ünnepelték, mint majd negyven éven át a gimnázium előtti szovjet hősi obeliszket.) 1. A legelső emléktáblát a városban és környékén a makói zsidó hitfelekezet állította elesett fiai emlékére. A fehér márvány lapokra magyar és héber betűkkel vésték föl a 32 hősi halott nevét. Az akkor még szinte új, neológ zsinagóga (épült 1911-ben, lebontották 1966-ban) előcsarnokában elhelyezett emléket vitéz livnói Hadffy Imre ny. gyalogsági tábornok avatta föl 1922. július 2-án. (A tábornok a kiszombori temetőben nyugszik.) A makói ortodox és neológ közösség 3-3 hősi halottjának nevét az 1941-ben Budapesten kiadott „A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma" című kiadvány őrzi. 2. A következő emléktáblát Nagymajláthon (1952-től Nagyér) avatták föl. A község 1923 februárjában határozta el, hogy a HEMOB terv gyűjtemény 53. számú alkotását, Kallós Ede szobrászművész műkőkeretes márvány tábláját rendeli meg. A költségekre 10 mázsa búzát, akkori árakon mintegy 180 ezer koronát szántak. A mű el is készült augusztus elejére, és még ebben a hónapban felszentelték a református templom kapuzatában elhelyezett 39 elesett hős nevét őrző márványtáblát. Néhány év múlva, 1929-ben fákat ültettek a templom köré, s kialakult a „Hősök Ligete". 3. A Csanád Vezér Főgimnáziumban állították a következő emléktáblát az elesett tanárok és diákok emlékére. 1924. június 1-én avatták a negyven hősi halott (3 tanár és 37 diák) nevét tartalmazó fekete márványt az iskola főbejáratánál, az intézet alapítását és építését megörökítő hasonló tábla mellett. A gimnázium I. világháborús emlékműve elkerülte hányatottabb sorsú társai viszontagságait. Mivel zárt térben volt, s a gimnázium vezetése és diákjai mindig tiszteletben tartották, csak az aranyozását nem újították meg, így finoman beleszürkült a főbejárat homályába. Nem volt ilyen szerencséje a gimnázium építését megörökítő táblának. AFerencz József apostoli királyunk és Dessewffy Sándor püspök urunk nevét őrző tábla majd négy évtizedig a pincében porosodott, s csak 1995-ben került vissza méltó helyére. 4. Csanádaibertin 1923 februárjában határozták el, hogy a HEMOB mintakönyv 248. számú szobortervét, Martinelli Jenő alkotását állítják fel. A költségeket ekkor 32 mázsa búza ellenértékben fejezték ki. Márciusban hivatalosan megrendelték a szobrot, majd többszöri sürgetés után végül több mint egy év múlva, 1924. június 3-án átvették az emlékművet. Ez volt az első szobor a vármegyében, melyet alkotójától megvásároltak és az adott településen föl is állítottak. Ebből következően sok bonyodalom adódott a vételár, a szállítási költség, a nevek bevésése kérdéseiben. Nehezítette a helyzetet az infláció is, ill. a megállapodáskor búzaértékben meghatározott összegek kifizetéskori értékre történő átszámítása. Bánffy József vármegyei főjegyző is segítette a csanádal9