Halmágyi Pál: III. Honvéd emléknap Makón 1996. A Makói Múzeum Füzetei 87. (Makó, 1997)

Dr. Halmágyi Pál: A „Honvéd Emléknap Makón, 1995" kiadvány bemutatása

hasznosak, — érdemben nem befolyásolták a későbbi tárgyalásokat. Jóval korában eldöntött tény volt ugyanis a feldarabolt Csehszlovákia és Jugoszlávia visszaállítása, s a magyar béketapogatózásokra is mindig egyértelmű volt a válasz: egyetlen mód lehetséges, a feltétel nélküli fegyverletétel. Ez azonban az aláírt előzetes fegyverszüneti egyezmény és az elhangzott október 15-i proklamáció ellenére sem történt meg. Mint az eddig elhangzottakból érzékelhető, ma, több mint fél évszázaddal az események után, e kérdések többféleképpen is megközelíthetők és számtalan aspektusból vizsgálhatók. A kötet legnagyobb terjedelmű tanulmánya Jakus János hadtörténész írása. E katonai precizitással megfogalmazott dolgozatból ismerhetjük meg részletesen a korábban már említett Békéscsaba körzetéből Arad irányába indított magyar támadást. Számunkra nemcsak azért érdekesek ezek az események, mert a bekövetkezett ellencsapás során érték el a szovjet csapatok Makót, hanem azért is, mert a harcokban sok makói határvadász és honvéd is részt vett. Mindezekről írtunk „A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén" című munkánkban (Makó, 1989), ill. beszámoltunk a „Honvéd Emléknap Makón" címmel megjelent múzeumi füzetben (Makó, 1995). A szeptember 13-tól szeptember 19—20-ig terjedő időszakot szokták „háború a háborúban" jelzővel is illetni. A magyar csapatok a támadás első napján elfoglalták Aradot és benyomultak a Fehér- és Fekete Kőrös, illetve a Maros völgyeibe. Tovább azonban nem jutottak, mert a román csapatok mögött föltűntek a szovjet egységek és az erőviszonyok döntően megváltoztak. A szerző térképvázlatokkal szemléltetve kíséri végig az eseményeket Arad elvesztésétől az október 6-i, nagy szovjet áttörésig, majd a Tiszántúl, s a Duna-Tisza közének kiürítésén át, a harcok Dunántúlra való áthelyeződéséig. A fiatal vezérkari tiszt itt megjelent tanulmánya egy nagyobb lélegzetű munkájának részlete. A szerző érdeme, hogy az országos szakirodalomban eddig nem nagyon kutatott témát a gyakorló katona látásmódjával dolgozta fel. Reméljük a teljes mű megjelenésére sem kell sokáig várnunk. A makói múzeum kiadványa a tavalyi honvédnap eseményeit megörökítő fényképekkel zárul. Tisztelt hallgatóim! Befejezésül engedjék meg, hogy azt kívánhassam mindannyiunk nevében, hogy a ma itt elhangzott, rendkívül értékes és érdekes előadásokat egy hasonló kiadványban nemsokára kézbe vehessük. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. 28