Halmágyi Pál: III. Honvéd emléknap Makón 1996. A Makói Múzeum Füzetei 87. (Makó, 1997)

Dr. Halmágyi Pál: A „Honvéd Emléknap Makón, 1995" kiadvány bemutatása

Halmágyi Pál: A „Honvéd Emléknap Makón, 1995" kiadvány bemutatása Tábornok Úr, Polgármester Úr, Tisztelt hallgatóim! Sok ismerős arc, kedves vendég, öreg bajtárs és barát néz rám e széksorokból. Nagyon sokan közülük itt ültek egy évvel ezelőtt is és élőszóban hallgatták végig azokat az előadásokat, melyeket a mai nap tiszteletére megjelent múzeumi füzet, e sorozat 85. kötete gyűjtött csokorba. A II. világháború korszakának kiváló kutatói előadásaikban alaposan körüljártak több témát és írásaik biztos alapot adnak az e területen új ismereteket szerezni akaró diákoknak, illetve a korszak eseményeit, ösz szefüggéseit megismerni akaró érdeklődő olvasóknak. Különösen érdekesek ezek a dolgozatok az események egykori résztvevőinek, átélőinek, megszenvedőinek, hiszen a tanulmányok megállapításait mindenki összevetheti személyes tapasztalataival. A kiadvány bevezetőjében Búzás Péter, városunk polgármestere megindokolja, hogy miért fontos Makónak e honvédnapi rendezvény. A város kötelességének érzi tisztelegni a II. világháborúban elesettek, elpusztultak emléke előtt és szükségesnek tartja megbecsülését kifejezni a háborút megszenvedett generációknak, jelesül a frontot megjárt honvédeknek és határvadászoknak és nem kevésbé a hősi halottak hozzátartozóinak. E tisztelgés egyben alkalom arra is, hogy a fiatal generációk, akik Makó holnapját, holnaputánját fogják alakítani, megismerkedjenek a város, szülőföldjük történetével. Végh Ferenc tábornok úr kedves szavakkal emlékezik meg városunkról, s mint írja, kicsit makóinak is érzi már magát. Felemlíti 93 őszét, mikor Tőkés László püspök úrral együtt avatták fel a II. világháborúban elesett makóiak hősi emlékművét, s mikor együtt emlékezett a város a háború minden rendű és rangú áldozatára, legyen az katona vagy civil, munkaszolgálatos vagy levente. Az emlékműavatás volt a kezdet és azóta rendszeressé váltak és országos hírűek lettek az őszi makói honvédnapok. Az eseményt megörökítő dokumentum, a múzeumi kiadvány mintegy összefoglalója, megtestesítője és megőrzője az egy évi munkának. A ma elhangzott rendkívül izgalmas előadások után, melyek visszarepítettek bennünket ezer évvel ezelőttre, dicső elődeink korába, engedjék meg, hogy egy sokkal közelebbi kor, a II. világháború néhány — még ma is fájó — kérdéséről szóljak röviden. Korsós László tábornok úr, a Hadtörténeti Múzeum főigazgatója, a tudományos ülés levezető elnöke, bevezetőjében az 1944-es év nagy horderejű katonai-politikai eseményeinek bemutatásával vázolta fel azt a tragikus helyzetet, melybe az ország 1944 őszére került. Két eshetőség között lehetett ekkor választani. Kitartani és elvérezni a birodalom mellett, vagy fegyverszünetet kérni Moszkvában, és csatlakozni az antifasiszta koalícióhoz. A történelem furcsa fintora, hogy végül mind a két dolog megvalósult. Október 11-én aláírtuk az előzetes fegyverszüneti megállapodást, majd október 15-én délben megtörtént a kormányzói proklamáció. Az inga azonban viszszalendült, s rövid néhány óra alatt ezen elhatározás és annak gyakorlati megvalósítása szertefoszlott. 1944 agugusztusától 1945 áprilisáig, több mint hét hónapig Magyarország hadszíntér lett, s mérhetetlen szenvedések közepette vonult át rajta a front. Korom Mihály professzor úr, kötetünkben szereplő előadásának egyik részében ugyanezekre a kérdésekre keresi a választ. Nézete szerint 1944 szeptemberében már nem a Dél-Erdély elleni támadásokat kellett volna megindítani, hanem kihasználva 26