Halmágyi Pál: III. Honvéd emléknap Makón 1996. A Makói Múzeum Füzetei 87. (Makó, 1997)
Dr. Trogmayer Ottó: A magyarok nyilaitól...
legjobban. Higgyétek el nekem, nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban. Etelt és italt ugyanis a legnagyobb bőséggel adtak. Amire ugyanis én azelőtt a mi hajthatatlan pincemesterünket alig tudtam megkérni, hogy akár csak egyszer is inni adott volna, ha szomjaztam, azok bőségesen adtak nekem, ha kértem." A klérikus pedig közbeszólt: „És ha nem akartál volna inni, pofonokkal kényszerítenek rá." „Nem tagadom — mondta Heribald —, az az egy dolog nekem nagyon nem tetszett, hogy annyira neveletlenek voltak. Az igazat mondom nektek: Szent Gál kolostorában én sohasem láttam még ilyen neveletlen embereket. Sem a templomban, sem a kolostorban nem viselkedtek vadabbul, mintha kinn a mezőn lettek volna. Mert mikor egyszer a kezemmel jelt adtam nekik, hogy az Istenre gondolva legalább a templomban viselkedjenek csendesebben, hatalmas csapásokat mértek a nyakamba, de tüstént bort adtak, és így tették jóvá azt, amit ellenem vétettek, amit közületek senki sem tett volna meg velem..." Amint a történet leírja, a kalandozó hadjárat egyik csapata hozzálátott a kolostor kifosztásához, s a győzelem örömére bőven ittak a csapravert hordók borából, énekeltek és harci játékokat játszottak. Ez a duhaj, részeg társaság kürtszó hallatára a forrás szavaival: „...kémek az erdőben, amely az erődítmény felé fekszik, sietve közelednek hirtelen kürtjelzéssel és kiáltozással. Elmondják, hogy a közelben van egy erődítmény fegyveres csapatokkal megerősítve. Erre klérikust és Heribaldot ott hagyván egyedül a kolostorban, a férfiak gyorsan kifelé sietnek, ki hogy tud, és ahogy szoktatva voltak, előbb, semmint hinné az ember, harcra készen csatasorba álltak..." Itt tehát egyértelmű korabeli utalás van a kürtjelek használatára s arra a fegyelemre, melyre bizonyára megfelelő fenyítéssel a harcosokat szoktatták. Az eddigieket elmondva úgy véljük, hogy a forrásokban említett 20 ezer fős fejedelmi kíséret professzionista katonákból állott, akiknek sorait módszeres válogatással töltötték fel. A fejedelem tekintélyét Kárpát-medencei történelmünk első századában ez a sereg segített fenntartani. Géza fejedelmi fia, Vajk, apja halála után ennek a seregnek a segítségével tudta a Géza által megtervezett új rendet megteremteni. Ennek a seregnek az élén győzte le Koppányt, Gyulát, végül Ajtonyt, ám ezt a sereget kényszerült szétszabdalni, s ispánok alá rendelni a 11. század első negyedében. Talán a fejedelmi kíséret nomád szigorának elmúlta, a királyi udvar újfajta fegyverzete, az elégtelen fegyelem teremtette meg a lehetőséget arra, hogy István halála után utódját, Orseolo Pétert a pogánylázadások vihara rövid időn belül elsöpörje. Közel 100 esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Szent László újjászervezett sereget tudjon a háta mögött, melynek fegyverei, harcmodora már a nyugat-európai korszellem jegyében fogantak. Ám egy pillanatra sem szabad elfeledni, hogy IV. Béla nyugati szervezésű seregeit Batu nomád lovasai egyetlen csatában elsöpörték. Végezetül egy bizonyíthatatlan, ám nagyon valószínű elméletet vetek fel. A kutatók túlnyomó többsége elveti Anonymus sorait, vitatja azok hitelességét, vagy esetlegesen az írott forrás egy részének hitelességét. Ezek között szerepel a honfoglalás befejeztét jelképező szeri esemény, amikor ,ezerét ejtették az ország egész dolgának". Abban viszont egyre inkább egyetértenek kutatóink, hogy a 895—900 között lezajlott honfoglalás megtervezett, előre kiszámított hadműveletek sorozata volt, hogy az előőrsök már egy korábbi hadjárat során itt maradtak a Kárpát-medence északkeleti részén, hogy a területet a 9. század utolsó harmadától már jól ismerték a beköltöző törzsek előőrsei. Az írott források alapján, amint arra már utaltunk is, nincs 24
