Gilicze János: Az 1695. és 1696. évi hadjáratok és térképeik. A Makói Múzeum Füzetei 86. (Makó, 1996)
Az 1696. évi hadjárat - A hadjárat befejezése
Frigyes Ágost sietve folytatta a menetelést. Szeptember 4-én Komlós, 6-án Valkány, 7-én Vincehíd, majd 8-án Szentkirály érintésével Becskerekre vonult. 8"' A választófejedelem szeptember 13-án váratlanul elhagyta seregét, és Bécsbe sietett, hogy a császár előtt tisztázza magát az őt ért rágalmak alól. Zinzendorf grófnak írt levelében nagy haraggal számolt be arról, hogy egyesek azt állították róla, hogy a csata napján Heissler gróffal együtt berúgott, és ittasan támadták meg a törököt. Szerinte az egész hadsereg tanú rá, hogy a csata napján alig evett, és nagyon keveset ivott. A támadás tervét a haditanács elfogadta és ő ennek alapján rendelte azt el. „Nem tudom — folytatta levelében —, hogy miben álltak Caprarának különös tettei; ő egy szót sem vesztegetett, semmivel sem törődött, mindent jóváhagyott ... mint egy kutya, úgy dolgoztam, és mindenhova nekem kellett odamenni, ami mégiscsak Caprarának lett volna a dolga." 8 4 Frigyes Ágost Bécsbe utazása előtt a Temesvártól északra fekvő területek védelmére Aradra rendelte egy gyalogezreddel, két zászlóalj gyalogossal és négy lovasezreddel Rabutin de Bussy tábornagyot és Pfeffershofen vezérőrnagyot. Truchsess altábornagyot két dragonyos és egy vértesezreddel Jenőre vezényelte. A főparancsnoki tisztet, ideiglenesen, Caprara tábornagynak adta át. 8 5 A császári csapatok a Duna mentén Valkóvár (ma Vukovár) tájáig húzódtak hátra. Arra a hírre, hogy a törökök visszavonulnak, ők is visszatértek péterváradi táborukba. 8 6 Frigyes Ágost október l-jén egy terjedelmes emlékiratot adott át I. Lipót császárnak, melyben elemezte a hadjárat lefolyását, és egyúttal választ keresett a sikertelenség okaira. Rámutatott arra, hogy Temesvár ostromát azért nem kezdhette meg időben, mert hiányoztak csapatai, nem volt pénz és lőpor, valamint Caprara azon fáradozott, hogy őt állandóan akadályozza. A hetényi csata sikertelenségét a négy ezred gyáva menekülésének tudta be, meg annak, hogy a harcot későn kezdték meg. Emlékiratában keserves őszinteséggel szólt a császári seregek állapotáról, arról, hogy a tisztek a közkatonák engedetlenségéről panaszkodtak, azok pedig a tisztek megbízhatatlanságáról és rossz parancsairól. Kifogásolta, hogy a lovak a telet silány szállásokon töltötték el. A katonák egész nyáron hiába vártak a zsoldra, és emiatt minden harci kedvüket elvesztették. A tisztek gyakran túl duhajok vagy túl kényelmesek voltak, a szolgálattal nem törődtek. Az ezredesek gyakran fiatal és tapasztalatlan, még tanulásra szoruló embereket neveztek ki tisztekké. Gyakorlottabb tisztjeiket istálló- és udvarmesternek vagy titkárnak használták, és egyéb szolgálattételre kötelezték őket. Több azonnali intézkedést is sürgetett. Javasolta, hogy a raktárakat azonnal töltsék fel. Biztosítsák a pénzt az újoncok toborzására és a lovak vásárlására. Ki kell fizetni a zsoldot. Szükségesnek tartotta, hogy a rendkívüli kiadások fedezésére egy tábori pénztárt állítsanak fel. Fontosnak vélte azt, hogy a csapatokat együtt kell tartani, és már május elején a hadműveleti területre kell azokat vezényelni, ha nagyobb sikereket akarnak elérni, mint az elmúlt hadjáratokban. Lipót saját kezűleg írt válaszában megígérte Frigyes Ágostnak, hogy a kifogásolt hiányosságokat megszünteti, újólagosan biztosította őt a bizalmáról, és arra kérte, hogy a következő hadjáratban is viselje a parancsnokságot. 8 7 A császári tábornokok a hadjáratok sikertelenségéért elsősorban a választófejedelmet okolták. Bírálták elbizakodottsága és tapasztalatlansága miatt. A hadjáratok két nagy tanulsággal szolgáltak. Az egyik az, hogy a hadiesemények bebizonyították, a török birodalomnak már nincs olyan hadereje, amely lehetővé 26
