Gilicze János: Az 1695. és 1696. évi hadjáratok és térképeik. A Makói Múzeum Füzetei 86. (Makó, 1996)
Az 1695. évi hadjárat - A hadjárat befejező műveletei
környékén járt. Az első két rohamot Veterani sikeresen visszaverte. A harmadik lovasrohamot a szultán a tábor két oldala ellen indította. A jobbszárny összeomlott, és a törökök elfoglalták az ütegállásokat. Veterani lovasaival kísérletet tett az ütegek visszaszerzésére, de a többszörös túlerő csapásai alatt erőfeszítései hiábavalóaknak bizonyultak. A harcokban maga Veterani is súlyosan megsebesült. A sebesülésről Cserei Mihály a következőket jegyezte fel: „De vas [páncél] nem lévén Veteranin (emberi mód szerint azért is vesze el), meglövik bal karját, s sok vére kezd kifolyni. Azonkívül egy török ... főbe vágta vala ... sok vére elfolyván, megerőtlenedett, el is ájult vala."" 9 Veteranit mintegy ötszáz lovas menekítette Karánsebes felé, de egy török lovascsapat a nyomukba eredt. Gróf Leiningen alezredes és Visconti gróf néhány vértessel megpróbálta feltartóztatni az üldözőket, de hiába, azok utolérték Veteranit. A vérteseket rövid harc után levágták, azután a tábornagyra vetették magukat. Már csak egy kísérő volt mellette, Petrás nevű, aki szerbül és törökül kiáltotta a közeledők felé: „Ez Veterani tábornagy, akiért busás váltságdíjat remélhetnek, ha életben hagyják!" Mindhiába. Egy török a kardjával az eszméletlen hadvezér fedetlen fejére vágott, egy másik pedig lerántotta a lováról, majd elhurcolták és megölték. 3 0 Bethlen Miklós Veteráni haláláról a következők szerint emlékezett meg önéletírásában: „1695 a Veterani halála, kivel együtt elméne Erdélyből nemcsak a hadi fenyíték, hanem minden egyéb jó rend, egyesség és a közönséges jóra, diplomára való vigyázás, gondviselés. Ha Veteraninak igaz historicusa lenne, Erdély a jóról szintén úgy megemlegetné, mint Bastát a rosszról." 3 1 A lugosi csatában Mehmed aga szerint a törökök vesztesége mindössze 700 halott és 1000 sebesült volt, míg a császáriak veszteségét 5000 főre becsülte. 3 2 Más források szerint a Veterani-hadtest vesztesége 2500 főre rúgott. 3 3 Truchsess altábornagynak, még a csata közben, Veterani parancsára sikerült a lovasság jó részével kitörnie, és Karánsebesen keresztül a Vaskapuhoz menekülnie, ahol mintegy 3—4000 megmenekült katonát gyűjtött össze. 3 4 A hadjárat befejező műveletei A Veterani-hadtestet ért katasztrófa hírére a fősereg vezetése elvesztette a fejét. Teljesen tanácstalanul álltak az eseményekkel szemben. A védtelen Erdélybe benyomulni készülő ellenség megelőzésére kellett volna most már minden figyelmüket fordítani, úgy, hogy a legegyenesebb úton, a Maros mellett Erdélybe vonulnak. A szeptember 21-én tartott haditanácsban Heister táborszernagy a Maros menti továbbhaladást szorgalmazta, míg Caprara tábornagy azt tanácsolta, hogy ha Erdélyért egyáltalán tenni lehet valamit, akkor azt csak Jenőn keresztül tehetik. A császári generálisok, különösen Heister és Corbelli hevesen tiltakoztak ez ellen, félve attól, hogy mire Erdélybe érkeznek, a törökök megsemmisítik az ott lévő haderőt. A választófejedelmet és Caprarát nem lehetett meggyőzni. Kitartottak amellett, hogy csak Jenőn és Nagyváradon át tudják Felső-Magyarországot biztosítani. Erdélyt magára hagyták. A csapatok szeptember 25-én elérték Jenőt. Itt értesültek arról, hogy Truchsess altábornagy hozzávetőleg 3000 lovassal Déva és Szászváros között, Pfeffershofen vezérőrnagy Szebennél foglalt állást, a törökök pedig visszahúzódtak Orsóvá felé. A hírek hallatára megváltoztatták az útirányt, és a sereget a Fehér-Körös völgyében Almáson át Déva felé vezették, amit október 3-án el is értek. 3 5 14
