Halmágyi Pál szerk.: József Attila emlékülés 1995. április 11. A Makói Múzeum Füzetei 84. (Makó, 1996)
Dr. Búzás Péter: Ünnepi megnyitó
tünk össze a 20. század nagy magyar költőjére. Az érdeklődő emlékezők között sok makói polgárt, pedagógust és főleg diákot látok. Vajon melyikőjükben rejtőzik Pulitzer, József Attila, Galamb József, Erdei Ferenc, Páger Antal, Lator László, Domokos Mátyás nagyságú személyiség vagy kik azok, akik majd a város híres polgárai lehetnek és innen indultak el?! Vajon az elanyagiasodott világunkban akadnak-e Galamb Ödönhöz hasonló pedagógusok, Espersit Jánosok, akik a lélekre és az emberre is figyelnek, akik felismerik, felkarolják és támogatják a tehetséget. Galamb Ödön volt az, aki felhívta Espersit János figyelmét József Attilára és Espersit János ismertette össze Attilát Juhász Gyulával, aki a Szépség koldusa c. kötet, mely új barátok és a makói régiek anyagi támogatásával jelent meg, előszavában e szavakkal indította útjára a költőt: „Nem ismerek bölcsebb és igazabb fajvédelmet, mint a valódi tehetség, az ígéretes fiatalság megbecsülését, pártolását, okos és szerető felemelését. Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul, magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki! Ennek a szegény, csonka országnak egyetlen megmaradt és el nem rabolható kincse kultúrája és ennek a kultúrának reménységei közül való ez a József Attila, akit nem én, de a múzsa avatott pappá a szépség és igazság magyar templomában." Tisztelt ünneplő közönség! Meggyőződésem, hogy ezek a bíztató — egy költő életét meghatározó — sorok soha nem íródtak volna le, ha nincs olyan tanár mint Galamb Ödön és olyan atyai barát mint Espersit János. Ez a város mindig büszkén vállalta fel és segítette tehetségeit, mindig volt annyi önereje, hogy ápolja művészeti hagyományát és törekedett arra, hogy újakat teremtsen. Ma amikor a megfogyatkozott anyagi támogatás miatt egyre nehezebb helyzetbe kerül a város, minden erőnkkel arra törekszünk, hogy az elkerülhetetlen megszorító intézkedések mellett is a legkevesebb sérülést okozzuk az iskoláknak, a pedagógusoknak, akik tehetséges fiataljainkat nevelik. Büszkék vagyunk különböző művészeti, irodalmi csoportjainkra, s továbbra is támogatni szeretnénk őket. Felvállaljuk a haladó hagyományok ápolását, a tehetséges fiatalok segítését. Tisztelt makói polgárok! Az önök odafigyelő és tettre kész segítségét kérem, hogy a tehetség ne kallódhasson el, hogy a hagyományainkat megőrizhessük és ápolhassuk. Úgy gondolom, ma sokkal több olyan néhány „öreg komára" van szükség, mint aki József Attilát körül vette és még több Galamb Ödönre és Tettamanti Bélára. Köszönöm azoknak a polgároknak, akik mindezt már felismerték és tettek a máért és a holnapért. Köszönöm előre is mindazoknak, akik még csak most készülődnek tenni és részt venni közös munkánkban. Szeretném, ha a város lakói a város vezető testületével közösen József Attila szavait vallanánk: „A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés, s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés." 6
