Halmágyi Pál szerk.: József Attila emlékülés 1995. április 11. A Makói Múzeum Füzetei 84. (Makó, 1996)

Szigeti Lajos Sándor: A költői teremtés, mint kegyelmi állapot

Amikor vissza-visszatérnek a harmincas évek elején megfogalmazott negatív képzetek, éppen a víz, az éltető nedvek hiányát észleli, ezzel csak a szerelem követelését tudja szembeállítani: „Száradok, törődöm, / korán elöregszem. / A sivatag földön / álmatlanul fekszem. / [...] Ifj

its meg, bocsánat! / Flóra szép szerelme!" Hasonlóan formálódik meg egy ekkori töredéke is: „elepedt kedvem, elapadt nedvem, / elszáradt ág tüze lobog, / a gyűlölet, sívó szívemben". A (Szaggatlak, mint a fergeteg...) is követelő és fogadkozó, szerelemvágyó és énféltő egyszerre: „Fölszív a vágy, mint patakot a hőség. / Mind mélyebbről bugyog e szerelem. / El nem apadnék, nehogy keserű könnyed / gyűljön tengerré szilaj öleden." S nem meglepő, hogy egyik utolsó töredékében, egy olyan versben is használja a vizsgált képzeteket, amely az alkotás mibenlétére, a teremtés lehetőségére, a költői mesterség relativizálható kényszerére utal, az ekkorra már megszokottá vált, jellegzetesen József Attila-i, a versből kikacsintó, az olvasóra cinkosán mosolygó iróniával: Amikor verset ír az ember, mindig más volna jó, a szárazföld helyett a tenger, kocsi helyett hajó. Amikor verset ír az ember nem írni volna jó, Jegyzetek 1 Egyértelműen elkülöníti egymástól a kettőt Cs. Gyimesi Éva: „a motívum egy-egy műalkotás vagy egész életmű ismétlődő, rendszerint szimbolikus értékű tematikai egységeit, [...] az archetípus pedig az egész világirodalomra kiterjedő szimbolikus tematikai közhelyeket, a mítoszokban, hiedelmekben, vallásokban is kimutatható irodalom előtti jelképeket" jelöli. = Teremtett világ. 78. 2 Vö. Király István: Ady Endre. Magvető, 1972. I. kötet 330—331. 3 Uo. 331—332. 4 Szent Biblia. Ford. Károlyi Gáspár. Mózes első könyve. 1.1—10. Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája Sajtóosztálya, 1966. 5 Vö. Hankiss Elemér: József Attila komplex képei. = A népdaltól az abszurd drámáig. Magvető, 1969. 13—15. 6 Németh Andor: Medáliák. = A szélén behajtva. Magvető, 1973. 299—300.; Vö. még Szabolcsi Miklós: „Kemény a menny" József Attila élete és pályája. 1927— 1930. Akadémiai, 1992. 127—136.; Tverdota György: József Attila és Németh Andor. = Forrás, 1981. 4. 67—70.; Vörös Boldizsár: József Attila: Németh Andor: „Elvarázsolt" portré és profán ima. = „A hetedik te magad légy!" újabb József Attila-versértelmezések. Szerk. Szabolcsi Miklós. ELTE BTK, 1991. 49—71.; írt a költő verset Németh Andorról 1932-ben (Hová forduljon az ember...) [eredetileg Németh Andor címen adta ki maga Németh Andor 1938-ban] címmel, ez Kabdebó Lóránt szerint „általánosabb érvényű változata a korábbi Németh Andor címűnek" = Három versportré. Versek között. 1980. 36. 16