Tóth Ferenc: Makói temetők. A Makói Múzeum Füzetei 83. (Makó, 1996)

Előzmények

ELŐZMÉNYEK Makó újabb megülésétől, 1699-től tekintjük át a város temetőit, hiszen az elmúlt mintegy három évszázad egy háborítatlanul egységes települési folyamat. Makót a korábbiakban három ízben fölperzselte a török, többször átmenetileg teljesen el is néptelenedett. Bár a korábbi lakók egy része visszaszivárgott, az új település a régi helyén épült újjá, de olykor a Maros utcák sorát mosta el, így a település folytonossága nem szó szerint értendő. A két felekezet temploma új helyen épült föl, a temetőket is másutt jelölték ki. A régebbi temetőkről — mint előzményekről — a helytörténeti irodalom gyér anyaga alapján adunk áttekintést. A vörös-keresztx\é\ 1938-ban előkerült sírlelet a magyarországi kora bronzkori kultúrának un. Makó-csoportját képezi." A többi sír az úttest megbontása nélkül nem volt föltárható. így is értékes a lelet, hiszen névadója lett egy kultúrcsoportnak. A középkori Makó temetőjéről keveset tudunk. Szirbik Miklós szerint a régi Makó a serháznál kezdődött, mindjárt ott esett a temető is.

3 Ez pedig a mai Liget és Gőzmalom utca kereszteződése körül lehetett. A régi makói templom is ezen a tájon állhatott, amelynek köveiből 1718-ban épült a katolikus templom. Az Alte Kirchen eredetileg katolikus templom volt, később alakították át református templommá. Az 1721. évi térképen föltüntetett Alte Kirchen — a Makóval szomszédos — Szentlőrinc temploma volt, amely körül szintén temető húzódott. 1917 tavaszán a belvárosi állomás közelében, a Mészáros téglagyár egyik agyaggödrében bukkantak egy szép sírkőre (3. kép), amely a József Attila Múzeum gyűjteményébe került. Az évszám a kő elcsorbulása következtében egyértelműen nem olvasható, Varjú Elemér régésznek az volt a véleménye, hogy 1644 a helyes olvasat.

4 Régészünk óva int, hogy a rajta lévő keresztet román korinak tartsuk, ennek formája a kőfaragó szerény képességével függ össze. A középkori Szentmargita nevű falu temetőjéről van még tudomásunk. A temető a mai Szegfű u. keleti felétől húzódott a volt ZÖLDÉRT telep felé. Az egyik raktár alapozásánál több lelet nélküli sír került elő. 2 Trogmayer Ottó: Makó körzetének őstörténete. = Makói monográfia: 4. 120—121. 3 Szirbik Miklós: Makó leírása 1835—1836. A makói múzeum füzetei: 22. Makó, 1979. 20. 4 Kovács Gyula: Makó város építészete... Csanádvármegyei könyvtár: 17. [Makó, 1929.] 32. 6