Béres Mária: Az óföldeáki erődtemplom. A Makói Múzeum Füzetei 81. (Makó, 1995)
Az óföldeáki erődtemplom, Béres Mária régész, Szeged - Az óföldeáki középkori templom műemléki helyreállításának előzményei - A település rövid története
A forrásadatok pontos vonatkoztatása érdekében elengedhetetlen a település történetének vázlatos áttekintése, hiszen esetünkben a Földeák szó máig való továbbörökítése egy újkori település nevén át vált valóra. A középkori Földeák (1406: Fyldeak) — a történeti etimológia szerint Philippus~Fülöp> lFil l— lFül l~ lFöl l, diaconus: 'írástudó' 'egyházi segítő ember 1 — arról a Philippus diaconusról lehet elnevezve, akit Gellért püspök hívott Csanádra 1035-ben segítőül, s aki számos apátság és esperesség alapítója volt a kialakuló Csanádi egyházmegyében (PRAY 1759, 289; FUXHOFFER 1858, 200—201; RUPP 1876, 46). A felsorolt történeti művek forrását Szent Gellért püspök 14. századi átírásban fennmaradt nagyobbik legendája képezi. A Földeák szó etimológiájával kapcsolatban ismertek más, általam nem osztott vélemények is (BOROVSZKY 1897, 187; OLTVÁNYI 1866, 112; RÁCZ 1984, 7; BÁLINT 1976, 167), azonban abban valamennyien megegyeznek, hogy a település életének kezdete az Árpád-korra tehető. A falu első okleveles említése 1332-ből való, királyi ember nevében fordul elő (GYÖRFFY 1965, 857), amely szintén megerősíti a korai keltezés lehetőségét. Az 1400-as évek elejétől viszont rendszeresen rábukkanunk adománylevelekben, birtokperekben, tized és dézsmajegyzékekben, majd a török defterekben "Fywldeak" (1555) nevére, amely részben az oklevelek nagyobb számban való fennmaradásával, az írásbeliség kiterjedtebb voltával, valamint a település jelentőségének növekedésével lehet összefüggésben. A helység története folyamán közigazgatásilag Csanád vármegyéhez tartozott, zömében egytelkes kisnemesek, majd azok leszármazottai lakták. Egyházi tekintetben a Csanádi püspökség és főesperesség fennhatósága alá eső településen az egyik legjelentősebb birtokos a csanádi káptalan volt, a 16. századi tizedlajstromokból pedig az világlik ki, hogy innen a csanádi nagyprépost szedte a tizedet. Az Árpád és középkori Földeákot, ma Oföldeákot, 1845. május 28-án árvíz sodorta el. Egykori lakói a falu területét — s mint később kiderült külsőségeit is — elcserélték az 1729 óta ott birtokos Návay (Návoy) családdal, azok karabukai birtokaiért (GILICZE 1989, 175). Az áttelepüléskor azonban nem néptelenedett el a régi helység sem teljesen, hiszen ott álltak a Návay-kúriák, a templom és a cselédség megmaradt, illetve újjáépített házai. A természeti csapás után helyben maradottak száma 400—500 főre tehető (RÁCZ 1984, 9). Ettől az időtől kezdve a felépült Új-Földeákkal szemben az egykori települést hivatalosan Puszta Földeákként, Oföldeákpusztaként, utóbb pedig Puszta Oföldeákként említik, de a népnyelv már akkor is csak "Ofalu"-nak mondta. Sohasem néptelenedett el teljesen, hiszen 1871-ben már 861 lakosa volt. A statisztikai adatokban Oföldeák 1950 óta szerepel önálló tanáccsal rendelkező községként (HELYSÉGNÉVTÁR 1956, 484). Mára tehát ismert az Árpád-kor óta csaknem folyamatosan lakott Fyldeak településből kialakult Oföldeák falu, valamint tőle északkeletre 5 km-re található az 1845-ben alapított Új-Földeákból kifejlődött Földeák nagyközség. "Fewldeak" templomát a 16. század eleje óta megjelenítették néhány kéziratos térképen. Ez az anyag becses forrását képezi az egyház építéstörténete megrajzolásának, még akkor is, ha az okleveles adatok és az ábrázolások, valamint a fal és vakolatkutatás eredményei egy-egy esetben ellentmondásban vannak egymással. A legkorábbi kép a templomról Lázár Deák 1528 körüli Magyarország térképén látható (1. kép). Tudjuk, hogy minden bizonnyal saját felmérései alapján dolgozott a szerző, így műve rendkívül pontos, tehát joggal feltételezhetjük, hogy a templomokra készített piktogrammjai kifejező erejűek, valamint valósághűek. Ugyancsak izgalmas forrás "possessio Földeák" egyazon szerző által 1753-ban felvett két tér8
