Béres Mária: Az óföldeáki erődtemplom. A Makói Múzeum Füzetei 81. (Makó, 1995)

Az óföldeáki erődtemplom, Béres Mária régész, Szeged - Régészeti adatok az egykori földeákiak temetkezési szokásaihoz - A viselet elemei a 27. sírból

anyagban való kései feltűnésük a fémszálas, vagy egyéb maradandó anyagok, és a hozzájuk kapcsolható technikák európai és hazai elterjedésével, illetve ezen anyagok földben való jobb megmaradásával függhet össze. Mojzsis Dóra anyaggyűjtéséből is úgy tűnik, hogy a szalagpártákhoz a legtöbb esetben olyan fémszálas, változatos technikákkal készült további pántok is tartoztak, amelyeknek kifejezetten hajszorító szerepük volt, s különösen gyakran használaták őket a reneszánsz korban, mikoris kedveltté váltak a vendéghajfonatos fejdíszek. E csoportba sorolom azokat a fémszáldíszes gyöngyös pártákat is, ahol hurkolt, sodort, fonott, vagy szövésmintát utánzó fém szálakkal, gyöngyökkel, flitterekkel díszítették az alapot, szélükre pedig esetenként islógot varrtak (MOJZSIS 1984, 189, 192, 198; BÁRDOS 1987, 18). A szalagpárták végeredményben pántszerűek, karika formájúak, tagadhatatlan széles értelembe vett párta voltuk. Mégis, mivel díszítésük motívumai nem hozhatók közvetlenül tartalmi összefüggésbe a szűz leányokat megillető koszorúval, az ártatlanság szimbólumával, esetükben az elsődleges funkció a haj leszorítása és a fej díszítése lehetett. Talán a Radvánszky által emlegetett homlokelő, fedelka, hajnyomtató darabjait ismerhetjük fel bennük. E feltevésemet igazolja a kaposvári 836. sírból előkerült fiitteres, gyöngyös fejdísz, amely a fejet övező koszorúra volt "szorítóként" ráerősítve. Az óföldeáki 27. sír pártája vegyes technikával készült, s a gyöngyös, bogláros típusba tartozik. Ehhez hasonlókat hordtak — de általában gyémánttal megrakva — a 16. századtól, az előkelő, gazdag, főúri családok nőtagjai. Illésházy Katalinnak például 1651-ben egyebek között három pártáját említenek "mindeniken 11 rubintos aranyboglár és 6 gyöngyös boglár, mindenik boglár körül van tűzve apró gyönggyel" (RADVANSZKY 1986, 242). A bogláros párta a köznemesek hajadon leányai viseletének is kiegészítője volt. Közülük néhányat már régészetileg is feltártak (Nagylózs, Debrecen, Szada, Gerla, Vámosatya, Tiszaörvény, Boldva, Kecskemét stb.), de ábrázolás is bemutatja számunkra (40. kép). A restaurált darabokon fellelhető díszítőanyagok sokfélék hiszen a nemesebb textiliára erősített (bársony, selyembársony stb.) rubinnal ékesített arany, és zománcos boglárok mellett, gránát és igazgyöngyökre, arany, ezüst és bronz sodronyokra, de csiszolt vörös üveglapocskákra, szines és fújt fehér üveggyöngyökre is találunk példákat a 16. század második felétől a 17. század fordulójáig. Biztosan 16. századi csupán a boldvai és a vámosatyai, a többiek keltezésében óvatosnak kell lennünk, mert korhatározásukhoz csak a temetőkből származó közvetett adatok használhatók fel. Vannak olyan elgondolások is, hogy a falusi templomok körüli temetőkből előkerült bogláros párták nem a nemesi viselet tartozékai, hiszen ezek anyaga, kivitelezése nem éri el a köznemesiek színvonalát (GÁBOR 1988, 15—16). írásos adatok is megerősítik, hogy nem nemesek (szolgálók) is hordhattak a hódoltság kora végén ártatlanságuk jeleként pártát. Mindenesetre a nem főúri gyöngyös-bogiáros párták szerkezeti szempontból két csoportra oszthatók, egy részük "csuposan"

1 készült (Tiszaörvény, Szada, Kecskemét stb.), míg a többiek esetében hiányzik ez (Vámosatya, Nagylózs, Üllés, Óföldeák). 18 Csupon a párta alapján készült, abból dudorosan kiemelkedő, textillel bevont részt értjük. Ez készülhetett külön is, szerves anyaggal megtömött gömböcöknek a párta alapjára való változatos technikával történt utólagos felerősítésével, melyek afféle szarvacskákat képeztek a pártán, s ezek tetejére kerültek a boglárok, míg a kiemelkedés oldalát gyöngyökkel, fémszálból készült díszekkel borították. 37