Béres Mária: Az óföldeáki erődtemplom. A Makói Múzeum Füzetei 81. (Makó, 1995)

Az óföldeáki erődtemplom, Béres Mária régész, Szeged - Az 1990-1993. évi régészeti kutatás főbb eredményei - Építészettörténeti kérdések

Ócsa, a hajdú városok, stb.), közlekedési vagy gazdasági centrumokkal (Mecseknádasd, Neszmély, Balatonfőkajár, stb.), esetleg erőteljesen fejlődésnek indult falvakkal (Berhida, Hajdú/Szoboszló) találkozunk. Ezek olyan helyek, ahol a templomok erődítésére vagy azért került sor, mert a települést nem tudták fallal körülvenni (Balf, Dévaványa, Tar, stb.), vagy a már fallal övezett hely védelmi erejét fokozták a templom külön megerődítésével (Szikszó, Szerencs, Megyaszó, Abaújszántó, stb.). Fyldeak esetében például a település kisnemes lakói külön-külön nem voltak képesek maguk számára rangjuknak megfelelő erősséget, azaz kellően erődített udvarházat emelni. A 16. század második felére, de főként a 17. századra tehető templomerődítések esetében — tehát a késői időkre keltezhető, elterjedésük szerint pedig Erdélyben és a királyi Magyarországon sűrűsödő csoportról van szó —, a közösség védelmét biztosító elsődleges feladattal együtt, a mélységében tagolt végvárrendszer kialakítása is cél lehetett (CSORBA 1993, 193). Ezzel szemben a török hódoltság alá eső országrészben, ahová pl. Oföldeák is tartozik, nem gondolhattak a török adóztatás alól való kitérésre, a velük való szembeszállásra, a már korábban megépült erődtemplom csupán oltalmazta a közösséget a rablócsapatoktól, elemi csapások (árvíz, tűz) idején mentsvárként szolgált, valamint a terület szemmel tartását és különféle jelek segítségével (füst, fény, hang) az információk gyorsabb cseréjének a feladatát látta el. A 16. század közepe táján — a várépítészetben ekkorra már általánosan bevett gyakorlat alapján — találkozunk a fallal kerített templomok és a templomerődök sánccal, palánkkal való megerősítésének szokásával (Oriszentpéter, Fonyód, Mórichely, Pannonhalma, Telkibánya, stb.). A törökök által megszállt területeken pedig gyakori a korábban erődített vagy kerített egyház (monostor is) saját céljaikra várként való átalakítása (Mecseknádasd, Vál, Ságvár, Balatonfőkajár, Ellés, stb), melyre a hódoltság határa mentén magyar részről is akad példa (Keszthely). Ez utóbbi esetekben természetesen a templomnak a keresztény valláshoz kapcsolható liturgikus funkcióját felszámolták, míg máshol a templomok erődítése — hacsak nem török kézre került, vagy kizárólag várként funkcionált (pl. Berhida is ilyen) — nem vonta maga után az egyház eredeti funkciójának megszűnését. Lényegében az erődített egyházak régészeti-műemléki kutatottságából fakadón elkülöníthetünk egy olyan csoportot, amelynél csak a falakba vágott lőrések igazolják a templom erőddé alakításának tényét (Balf, Tar). Ezekben az esetekben gondolhatunk egyszerű Árpád-kori templomkerítőfal, vagy kicsiny tornyos erődítés későbbi lőrésekkel való ellátására (Tar). Ugyanakkor — a település jellegét tekintve — számolhatunk azzal is, hogy a barokk és újkori átépítések következtében nem ismerjük a teljes erődrendszert (pl. Miskolc—Avas; továbbá JOÓ—ZSÓRY 1975, 220, stb.). A 15. század végére, a 16. század elejére, de mindenképpen a hódoltság korát megelőző időre keltezhető óföldeáki erőd az általam eddig ismert késő középkori templomerődítések között a koraiakhoz sorolható (Neszmély). Alaprajzában és felépítésében eltér a 16. század második felétől az ország egész területén közkedvelt, szabályos, négyzetes, vagy téglalap alaprajzú területet lehatároló, általában hengertestű, négysaroktornyos, de néha több kör alaprajzú toronnyal és esetleg bástyával is ellátott típusoktól (Tapolca, Fonyód, Mórichely, Szikszó, Megyaszó, Hejce, Büdszentmihály, Tura, Hajdúnánás, Hajdúszovát, stb.). Az óföldeáki legjobb erdélyi párhuzama a homoródszentmártoni templomkastély (DÁVID 1981, 158). Az Alföld déli részén ezidáig egyedülálló erődtemplom mindenképpen igazolja, hogy a nagy folyóktól és az országos főbb közlekedési utaktól távolabb eső mezőségi területeken is végbement a 15. században egy gazdasági fejlődési folyamat, melynek eredményeképpen 29