Béres Mária: Az óföldeáki erődtemplom. A Makói Múzeum Füzetei 81. (Makó, 1995)

Az óföldeáki erődtemplom, Béres Mária régész, Szeged - Az 1990-1993. évi régészeti kutatás főbb eredményei - Az erőd feltárása

AZ 1990—1993. ÉVI RÉGÉSZETI KUTATÁS FŐBB EREDMÉNYEI A régészeti kutatás kezdetén, az előzetes vizsgálódások tükrében a következő kérdésekre kellett választ keresni: 1. Volt-e a 15. század első harmadában már biztosan álló templomnak korábbi előzménye? 2. Magányos harangtoronnyal számolhatunk-e a templom északi oldalán, vagy volt kapcsolata a toronynak az Oltványi Pál feljegyzéseiből ismert körfallal? 3. Mikor készült a templomhajó gótikus boltozata? 4. Mikor semmisült meg a szentély eredetileg megépített, gótikus boltozata? 5. Mekkora volt a középkori Fyldeak településtörténeti jelentősége? AZ ERŐD FELTÁRÁSA A vizsgált terület a Száraz-ér egyik fattyúága déli partján, a Batidai sík vizeivel is körülölelve, egy ívelt, megközelítően 2500 m hosszú magasparton található, melynek keleti végén, a kb. 700 x 500 m-es platón terül el az Árpád-kor óta lakott Fyldeák. A kiszélesedett földhát délkeleti negyedében álló templom dombja mára csaknem szabályos csonkakúp alakkal, meredekebb keleti és északi, s lankás nyugati lejtővel rendelkezik. Mintegy 3 m-rel emelkedik ki a környezetéből. A működő római katolikus templom 1989-ben megindult műemléki felújítása kapcsán — részben a helyreállítási munkákat megelőzve —, részben azokkal párhuzamosan kezdődött a külső régészeti feltárás. Az ásatás során törekedtünk a lehetőség szerinti legteljesebb kutatásra. 534,88 m~ szelvényes feltárása közben azonban 7 alkalommal kutatóárkos átvágásra is sor került (24. kép). A domb bolygatottságára jellemző, hogy nagyobb kiterjedésű középkori járószintet csak a Ny-i oldalon, az erőd falain kívül tudtunk megfogni, a mai felszín alatt 90—100 cm-rel. A középkori járószint itt a 80,60 és 81,00 mBf között húzódik. Más részeken a mai felszín részben a középkori járószint alatt jött létre, részben pedig a középkori és újkori temetkezések és építkezések semmisítették meg. A 18—20. században elplanírozott középkori föld, tégla, csont és kerámiaanyag a domb alján körben, a feltöltött sáncárok felett mintegy 100—120 cm vastag réteget képez. A templom környékén 1860-ban Oltványi Pál, 1923-ban Návay László, 1960-ban Jámbor Zoltán és Hamvas István, 1965-ben pedig Bálint Alajos végzett kisebb szondázó ásatásokat. Az utókor számára csak Návay László és Bálint Alajos kutatásairól maradt fenn értékelhető dokumentáció. A régebbi valamint az újabb régészeti leletek és megfigyelések alapján 11. századi településsel, 11—12. századi temetővel és 12/13—14. századi sáncolás és megtelepedés nyomaival számolhatunk a dombon. Árpád-kori templomra — a külső kutatások során — nem bukkantam, bár a kölni termolumineszcens vizsgálati eredmények azt sejtetik, hogy román kori, vagy annak anyagából készült alapra épült a hajó, és csak a szentély gótikus alapozású (25. kép). A körülmények mérlegelése után, a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján, a késő Árpád-kori sáncolást egy kisvár maradványának tartom, de a szakirodalomban elfogadott jellemzőikkel ellentétben, itt a sánc az árok belső oldalán volt. Az 1990—92es feltárás során az Árpád-kori sáncárok belső szélétől 5—6 m-re kemény, szürke, döngölt agyagsáv nyomait találtuk meg, több méter hosszúságban, 10—20 cm szé20