Halmágyi Pál szerk.: Honvéd emléknap Makón 1994. A Makói Múzeum Füzetei 80. (Makó, 1995)

Halmágyi Pál: Makó város veszteségei a II. világháborúban

őrizte e sírok helyét: a Hősök szobra körül, ill. itt a megyeháza előtti parkban. Nemcsak a város főterén, hanem a harcok által legjobban érintett északnyugati, északkeleti részeken, s egy két más helyen is voltak szovjet katonasírok a városban. 1945 nyarán a hatóság elrendelte a bel- és külterületeken található sírok megszüntetését és az elesetteknek a város megfelelő temetőibe való illő eltemetését. E munkák során készült el egy kimutatás, melyből 57 szovjet katonasír helyét ismerhetjük meg. 12 sír a város belterületén, 45 pedig a külterületen volt. A városi sírok közül 4 a főtéren, 4 Újváros északkeleti részén, 2 a Lelei út városból kivezető szakaszának környékén, 2 pedig a város nyugati, hidak felőli részén volt. A külterületi sírok közül 8 Járandóban (a várostól észak-északnyugatra), 35 a várostól északkeletre, a Rákosi út. Tanyaföldek, Ugar körzetében volt. E sírok elhelyezkedése pontosan megegyezik a városért folytatott küzdelmek színhelyeivel. Pontos számot az elesettekről e kimutatásból mégsem kaphatunk, mert igen gyakran csak azt jegyezték fel: „Egy sírban több katona". Az exhumálások befejeztével 1945. október 20-án adta le a temetőőr jelentését a városházára, s ebben 143 szovjet katona görögkatolikus temetőben való eltemetését igazolta. A Makón elesett szovjet katonák számát, tehát 143 főben határozhatjuk meg, mégpedig úgy, hogy mintegy 100-an a város külterületén vívott küzdelmekben, s közel 40-en az utcai harcokban estek el. A háború egykori szovjet résztvevőjének, Veszelik századosnak adatai a Vörös Hadsereg Makó körüli veszteségeiről megfelelnek a városi kimutatásnak. Ő 141 szovjet halottról és 383 itt megsebesült katonáról ír naplójában. A makói harcok polgári áldozatairól készített összesítéseket elemezve megállapíthatjuk, hogy nagyobb részben a bombázások, ill. a tüzérségi tűz következtében vesztették életüket a város lakói. A mintegy 10—15 bombatalálatnak megközelítően 30-an estek áldozatául, a belövések, aknatalálatok, szilánkok, repeszek 30—38 makói életét oltották ki. Súlyos családi tragédiákról tanúskodnak a feljegyzések, mert nem egyszer édesanya 3 gyermekével, ill. 12 éves kislány volt a becsapódó bomba, az eltévedt golyó áldozata. A polgári halottak sorát Bugyi Ilonka 23 éves városházi gépírónő nyitotta meg, aki szeptember 24-én délután Földeák alatt esett el, a menekülő városi tisztikar és a szovjet előőrsök között keletkezett tűzharcban. Ekkor vesztette életét Burunkai Jenő városi tűzoltó tiszt és Szőnyey Károly városi rendőrkapitány is. Szeptember 29-én bombatalálat áldozata lett Simon Ferenc és Ferencné a Bécsi u. 86-ban és Pallagi Sámuel és Sámuelné a Justh Gyula u. 48. sz. alatt. E bombázásnak legsúlyosabb veszteségei a Bonczos telepen voltak, ahol áldozatul esett Tigyi Istvánné 42 éves édesanya 3 gyermekével, Tigyi Lajos 16 éves, Tigyi Miklós 9 éves és Tigyi Viktória 5 éves kislányával együtt. Ugyanennek a bombázásnak lett az áldozata a telepen Schvicker Piroska 12 éves kisleány és Stranszky Jánosné 39 éves fiatalasszony, akik két szomszédos házban, a Bonczos telep 8. és 9. sz. alatt pusztultak el ártatlanul. A Makó elfoglalásáért, ill. visszavételéért folytatott tűzharcnak is voltak polgári áldozatai. Példaként, csak Tábori Istvánt, ill. Dudás Istvánt említem meg, egyikőjük a MAK pályánál, másikuk a Maros zombori oldalán, Szugolyban kapott halálos lövést. Az október 6-iki szovjet áttörést megelőző bombázásnak, ill. tüzérségi tűznek a belvárosban is voltak áldozatai. Az ún. Dániel-féle házba, (az Úri utca. Hajnal utcai sarok) becsapódó bomba az óvóhelyen súlytotta halálra Uborka Dezsőnét és 15 éves fiát, ill. szállásadójukat Zuber Gyulánét. A gimnázium előtti II. világháborús hősi emlékmű kegyelettel őrzi a 68 makói polgár nevét, akik a háború vétlen áldozatai voltak. 1944 tavaszán a német megszállás után nem sokkal megjelentek a magyar zsidóság gettósítását elrendelő kormányhatározatok. Makón május elején rendelkeztek először a gettó felállításáról, melyet a Honvéd városrészben terveztek kialakítani. A zsidóság vezetői kérték, hogy Honvéd helyett inkább azt a területet jelöljék ki a hatóságok, ahol a zsidóság több mint egy évszázada él. E terület a két zsidó templom körüli rész, tehát az Eötvös Deák Ferenc és Bolygó utcák környéke. E történelmi gettóba május 17-e és 23-a között kellett beköltözni, ill. összeköltözni a makói 24