Halmágyi Pál szerk.: Honvéd emléknap Makón 1994. A Makói Múzeum Füzetei 80. (Makó, 1995)

Halmágyi Pál: Makó város veszteségei a II. világháborúban

a következőképpen támasztják alá: az északnyugati harctéren 35-en, az észak-keletin 53-an, a délkeletről délnyugatra húzódó övezetben 16-an, a város északi határában pedig 4-en estek el. A város védelmét irányító Bán százados visszaemlékezése szerint zászlóaljának létszáma induláskor 804 fő volt. A zászlóalj Kövesdi Vilmos százados vezette, leghamarabb beérkezett egysége veszteségeket szenvedett már a nagylaki országhatáron, majd őket kerítették be a szovjet csapatok az Aradi utcai téglagyárnál. Kövesdi százados is ott esett el, több katonájával együtt. (Sírjaik az újvárosi református temetőben vannak.) A városból 1944. szeptember 26-a délelőtt, a hajnali ostrom után valamivel több mint 200 hovéd tudott kimenekülni, így mintegy 600-ra tehető a zászlóalj vesztesége. A katonák kisebb része elesett, nagyobb többségük fogságba került, néhányuknak talán sikerült kivetkőzni és elrejtőzni a városban. A fogságba kerültekről és eltűntekről sajnos semmilyen további adattal nem rendelkezünk. A Makón maradt és a harcokban résztvevő 60 csendőrből 12-en estek el. A Makó visszavételéért indított támadások szeptember végén október legelején előbb század, ill. zászlóalj erejűek voltak. E harcokban a kimutatás szerint összesen 84 katona esett el. Az ő adataik igen hiányosak, hiszen az ide-oda hullámzó mintegy 10 napos harcok alatt nem lehetett az elesések idejét pontosan feljegyezni, s csak a harcok eltávolodásával nyílt mód a tanyai gazdáknak az elesettek eltemetésére, ill. a halálesetek bejelentésére. Amennyiben az elesettek elhalálozásának idejét vizsgáljuk meg, legszembetűnőbb 1944. október 7-ének kiugróan magas, véres vesztesége. Az október 6-án, hajnalban indult nagy tiszántúli szovjet offenzíva fő csapásának irányából (Békéscsaba—Debrecen—Szolnok) Makó kiesett. Itt csak másnap, 7-én indultak meg a szovjetek. A cél: Algyő alatt a Tisza vonalának elérése, majd a kierőszakolt átkeléssel Szeged északi bekerítése volt. A harcok elkeseredettségét és hevességét mutatja, hogy ezen az egy napon 88 honvéd halt hősi halált. A makói harcok veszteségeinek számbavételénél figyelemmel kell lennünk a szűkebb környékre, a város körüli községekben elesett honvédekre is. Az ott hősi halált halt katonák száma pontosan megmutatja, hol voltak a súlyos harcok Makó visszaszerzéséért, ill. hol voltak a október 4-én indult több zászlóalj erejű, tüzérséggel és rohamlövegekkel is támogatott, döntőnek szánt magyar ellentámadás, majd az október 6-iki, esetünkben 7-iki, szovjet áttörés véres küzdelmei. A város környéki községekben összesen 151 magyar katonát temettek el: Apátfalván 35, Királyhegyesen 34, Földeákon 26, Csanádpalotán 16, Maroslelén 13, Kiszomboron 10, Magyarcsanádon 9, Ambrózfalván 3, Pitvaroson 2, Nagylakon, Csanádalbertin és Nagyéren l-l hősi halott honvéd nyugszik a temetőben. Összefoglalva tehát az eddigieket: a Makóért és szűkebb környékéért vívott harcoknak 1944 őszén összesen 369 magyar katona esett áldozatául. A Marostól délre húzódó bánáti részeken elesett magyar és német katonákról, ill. a magyar határ előtt Pécska, Szemlak, Sajtény és a romániai Nagylak körzetében elesett honvédekről és határvadászokról azonban nem rendelkezünk pontos adatokkal. Makó e tágabb körzetében csak jelzésszerűen tudunk a veszteségekre utalni: pl. a Pécskánál álló 26 fős határvadász szakasz legénységének több mint a fele elesett, eltűnt, vagy fogságba került az a két nap alatt, miközben az egység fokozatosan hátrálva beért Makóra. Magyarcsanádnál a Bánátból a Maros északi partjára átjutott német előőrs teljes egészében felmorzsolódott a harcban. Mint ahogyan a7 utolsó emberig, az utolsó lövegig küzdöttek Csanádpalota határában a magyar rohamtüzérek. Kőszeghy Barnabás főhadnagy és hős katonái az orosházi temetőben nyugszanak. Makó város elfoglalásáért, majd megtartásáért vívott harcokban elesett szovjet katonákról nem rendelkezünk minden kétséget eloszlató pontos adatokkal. A városi adminisztráció e kérdéssel foglalkozó első iratát 1945. szeptember 17-én írták, majdnem egy évvel a harcok elcsitulta után. A városi rendőrkapitány jelentése ekkor 81 főben állapította meg az elesett szovjet katonák számát, akiket a csaták helyszínén temettek el társaik. A makóiak emlékezete is meg23