Halmágyi Pál szerk.: Torma Imre emlékezete (1893–1954). A Makói Múzeum Füzetei 78. (Makó, 1993)

Kelemen Ferenc: Torma Imre festészete

Munkaábrázolások Torma Imre legkifejezőbb munkaábrázoló festményei 1945 után születtek. Addig csak olykor-olykor festett a termelőmunkáról képet, de a nagy változás nyomán érdeklődéssel fordult e témakör felé. A dolog természete szerint elsősorban a mezőgazdasági tevékenység nyújtotta alkalmakat ragadta meg. Nem volt ez számára új, csak elhanyagolt terület. Ebben született, ebben növekedett, de a viszonyok tudata alá szorították idevágó élményeit. A kubikoló, szántó, arató, cséplő, rizst és gyapotot művelő, zsákoló alakok csodálatos gyorsasággal kerültek vásznaira, úgy hogy korábbi, kedvelt tárgyait kiszorították érdeklődése köréből. Már maga a témaválasztás élénken kifejezi a művész vonzalmát a paraszti nép és munka iránt, s ezzel is megbecsülést követel a mindennapi kenyeret termelők számára. Lélekben mindig közel állt a földművelő réteghez, és új megnyilatkozásaiban is igyekezett azt közelebb hozni a művészethez. Szeretetének melege lengi körül effajta derűlátó alkotásait. Szántás című képén érezzük az új élet ízét. Az eke után lendülettel lépő alak háttal áll ugyan, de mozdulatával kifejezi, hogy a közösség javára fárad. A derűs színek és a messze tekintő távlat világosan vetítik a művész lelkének tartalmát. Gyapotszedők című műve a tsz szorgalma és mindnyájunkra nézve hasznos munkáját varázsolja elénk. Az elszórtan virágos terület nagy darabja és sok fürge munkáskéz eggyé olvad a szikrázó nap tüzében. A művész ipari munkát ábrázoló képei életének utolsó szakaszában keletkeztek. Munka közben szorgoskodó kovácsokat, lakatosokat, asztalosokat vetít vásznaira. Ezek sorában az Asztalosok különösen sikerült. A kétalakos mű a gyalupad mellett foglalatoskodókat mutatja be. Mozgásuk, összpontosított figyelmük a teljes realitás hatását kelti. A festmény az 195 l-es makói képzőművészeti kiállításon tűnt fel, és az illetékes bírálat a tárlat legjobb darabjának találta. Torma Imrének a gyári munka ütemére és mozgalmasságára vonatkozó megfigyelései már nem fogantak képekké, mert ebben megakadályozta a halál. A makói gépgyárban felvázolt alakok és munkajelenetek feldolgozatlanul árválkodnak örökre becsukódott vázlatkönyvében. Értékelése Torma Imre mindenkihez szóló, általában olyan közérthető képeket festett, melyek nem igényelnek bővebb magyarázatot. Amit belőlük meg kell érteni, azt a művek maguk mondják el a szín és rajz nyelvén. Festményei egyenes közvetítései a látott tájaknak és alakoknak, de ha ragaszkodik is a tárgyi valósághoz, mégis hozzátesz egy külön értéket: valamennyit megaranyozza szeretetével. Az előbbiek olyan tényezők, melyekből a festő realizmusának jegyeire ismerhetünk. Valóságérzete vitán felüli: Torma tehát realista festőként áll előttünk. Hogy ehhez a realizmushoz koronként bizonyos hatások is tapadtak, ez természetes; ha emlékezünk arra az időre, mikor pályáján elindult, nem csodálkozhatunk, hogy a világáramlat sodrában nem tudta magát távol tartani az impresszionizmus leheletétől. Némely táj- és életképeinek nyers tarkasága, az ábrázolt rész vagy jelenet tartozékainak laza összefüggése — erre utal (Gyapotszedés, Lenin tér, Reflexek, Május 1). Más képein ugyanilyen mértékben az expesszív kifejezési mód kísért. A festészetben gyakori a monumentalitásra való törekvés. A testi vagy lelki erőfeszítéseket sokszor úgy ábrázolják, hogy az alak kezét, lábát, arcát, izmait vagy mozdulatát túlrajzolják. Torma alakos képeinek némelyike ilyen ismérveket mutat (Gátszakadás, Rabszolgák, Kubikosok). Azonban ezek a jelenségek művészetében sohasem túlzottak, inkább tartózkodók, és többnyire stílustanulmányainak velejárói. Maga is tisztában volt effajta kilengéseivel, és nem egyszer úgy nyilatkozott, hogy sokat tévelygett, míg végre kiköthetett a realizmus révében. Tárgyi érdeklődése sokoldalú és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy mindent festett. A szülőföld 12