Halmágyi Pál szerk.: Torma Imre emlékezete (1893–1954). A Makói Múzeum Füzetei 78. (Makó, 1993)
Kelemen Ferenc: Torma Imre festészete
Portrék Torma Imre 20-25 portrét festett. Ezek különböző időkben, más-más céllal és sokszor egymástól elütő felfogással készültek. Első és utolsó portréja is önarckép. Az egyik 1926-ból egész alak, a másik 1953-ból fejkép. Az egészalakos képen húsz éves ifjú-magát festi fénykép után, fiatal korát körülölelő emlékezéssel. A mű jó hatású. Tartalma elnagyolt, rajza határozatlan, és inkább a külsőséges elemekre vet súlyt. Fejképe—egyben utolsó alkotása — megkapó látvány. A művész szemüveges arca nyíltan néz felénk, mintha mondaná: ilyen vagyok, vagy még inkább: ilyennek akarom hogy lássatok. A magas homlok, a beszélő szem, a vékony ajak és az előre ugró áll nem egy pillanat hatását teszi a szemlélőre, többet mond: a személyiség és a jellem jegyeit is kifejezi. Mindezek a vonások tipizálják a művészt, mert a képen is olyan, amilyennek hosszabb kapcsolat után ismertük: értelmes, fegyelmezett, zárkózott és a makacsságig kitartó ember. Nyakvonalának jellegzetes hajlása, hátrafésült őszes haja külsőségeiben varázsolja őt a szemlélő elé. — Egészalakos képe aszfaltba ágyazott, elmosódó színezésű, míg fejképe éles plaszticitással szökik elénk a világos pulóver és az ugyancsak világosra hagyott háttér síkjából. Az egészalakos képpel szemben a fejkép erősebb színeket és határozottabb ecsetvonásokat mutat. A művész egyéb portréi különböző értéket képviselnek. A makói köztudatban általában nem volt nagy sikere portréival. Mind festői értékre, mind elismerésükre nézve két női fejképet kell még kiemelnem. Egyik 1935-ben készült, egy öreg asszonyt ábrázol. A másik 1950-ben festett, fiatal asszonyt, a művész feleségét ábrázoló portré. Az idős asszony képe aszfalt hátterű; Munkácsyra emlékeztető klasszikus realitással készült. A művön meglátszik, hogy a mester modelljét hosszabb ideig tanulmányozta, mert az ábrázolt személyiség tipikus jegyeit hűen fejezte ki. A nem részarányos, messzenéző kék szempár mintha a múlt nagy távolságát mémé fel: a redőkkel felszántott homlok és arc a hosszú élet sok gondjáról beszél; a beesett száj körül játszó mosoly a megnyugvás érzetét tükrözi. — A másik kép a művész feleségének portréja. A mű mind első látásra, mind hosszabb szemlélet után megragadó látványt nyújt. A magas hajviselet még jobban kiemeli a szintén magas homlokot, mely értelmet fejez ki. A fehér arcbőr foltját megtöri a száj vonala, és körülötte egy kis durcásság — csipetnyi bors — villan. A nyak hajlata és a rézsút beállított fej formája tökéletesen visszaadja a modell jellemző vonásait, az arc belsőt kifejező erejét. A világos háttér, a ruha és a gyöngyház fényű tónus derűt varázsol a képre. A művész sokoldalról megfigyelő, szintetizáló és típusalkotó készségének jó példája ez az alkotás. Torma portréi között jó hatású még egy fiatal lány egészalakos képe, mely nem annyira portré mivoltával, mint inkább színfoltjainak érdekes játékával vonja magára a figyelmet. A visszaverődő erős fény nyugtalan tükrözése után kapta a kép a Reflexek címet. Impresszionista jegyeket visel. Végül utalnom kell az ismert Barabás-kép után festett Petőfi portréra, mely realista felfogással és érthetően adja elő tartalmát. Petőfi forradalmi személyisége nemcsak az arc vonásain, hanem a kéz cselekedni kész mozdulatából is kitetszik. Az előadottakból látható, hogy Torma portréi, bár nagyrészükben nem képviselnek jelentős értéket, mégis több van közöttük, mely a becsületes alkotáson túl, magas mértékkel is mérhető. Megállapítható, hogy Torma Imre a portréfestésben is maradandót alkotott. Aktok Torma Imre tevékenységének első évtizedében festett női aktokat is. Vagy öt ilyen képe ismeretes. Ezek kapcsán kevésbé érdekelte az emberti test szerkezete és súlyelosztása, mert nyugalmas, fekvő aktokat festett. A művek általában jó hatásúak, főleg a műtermi fénynek a bőr felületén való játékát tükrözik. Festésük kidolgozott, beállításuk nem bántó. Becsületes alkotások, 10
