Halmágyi Pál szerk.: Bodófalva telepítésének 100. évfordulója. A Makói Múzeum Füzetei 77. (Makó, 1993)

Magyari Etelka: Mi marad utánunk? (Rendhagyó visszaemlékezés Bodófalvára)

javított és betonhidakat építtetett, ha kellett a saját pénzéből, saját erejét sem kímélve. Közelharcot vívott a hatóságokkal, akik jószágokat engedtek be legelni a templomtérre, nem törődve azzal, hogy tönkre megy minden; sőt még a szénát is le akarták kaszálni a bodóiak elől. 1975-ben felújították az orgonát. Nagy csatározások után bevezették a villanyt a templomba. Kívül-belül tatarozták, az alapozást megerősítették, majd gyászkocsit vettek az egyháznak. VI. Az iskola és egyház mellett meg kell említenem Bodó erős, kulturális, művelődési hagyományait is. Sokáig a községnek bérlete volt a temesvári színház előadásaira, ami azt jelentette, hogy minden évben 2-3 hétig kijött ide a társulat előadni évi repertoárját. Később is rendszeresen előadásokat tartottak párhuzamosan a műkedvelőkkel: színjátszás, dalárda, zenekar, könyvtár. A bodói műkedvelők évente legalább két bemutatóval léptek a közönség elé: húsvétkor és karácsonykor, majd sorra látogatták a megye magyar falvait. Évente egyszer Peregre is ellátogattak műsoros esttel. Bodó két kultúrházas falu: a nagykultúrban tartották az előadásokat, ez volt a színház, míg az óvoda melletti kiskultúrban a lagzikat, teadélutánokat, gyűléseket. Mindkét terem rendeltetésének megfelelően volt felszerelve. A fő úton lévő kiskultúrban asztalok, padok voltak a násznép fogadásához, valamint teljes felszerelés a sütés-főzéshez: edények, tányérok, tálak, poharak. A templom mögött a nagykultúrban szép katonás rendben sorakoztak a székek. Az ablakon elegáns függöny és hátul a háttérfüggönyök. Jó állapotban lévő öltöző. Sajnos a kiskultúr felszereléséért 1982—83-ban komoly csata dúlt, mert be akarták vinni a községközpontba,jobban mondva az újbálinci Jó szerencse malma vendéglőbe (Moara cu noroc). Ha jól emlékszem tilos is volt Bodón néhány évig a kultúrban lagzit tartani, a Moaraba kellett menni. Hétköznapokon kihalt a kultúrotthon környéke. A rendszeres kultúrmunkát 1984-ig sikerült fenntartani diákszínjátszókkal, tánccsoporttal, bábosokkal. Később Faichici Julianna óvónőre ruházták a kultúrigazgatóságot. De ő nem szívesen vállalta, mert ingázott és két kicsi gyermeke volt. Diszkót még csak tartottak télen szombatonként. Nyáron megelevenedett a nyári kert és környéke. Akultúr egyre lehangolóbb képet nyújtott, bár a terembérlésből volt bevétel elég szépen, de minden pénzt felemésztett a bálinci kultúrotthon építése. Ahogy romlott Bodó anyagi állaga, úgy romlott a szellemi élet is. Egyre ritkábban jött a színház, egyre kevesebb amatőr társulat vetődött ide. 1991-ben mikor idelátogatott a Bartók Béla dalegylet, még villanykörte sem volt, hogy megvilágítsák a színpadot. 1983-ban a következő sajtótermékekre fizettek elő a faluban: Előre 20 db, Szabad Szó 57 db, Dolgozó Nő 33 db, Falvak Népe 15 db, Munkásélet 4 db. Mindössze 249 rádióelőfizetés és 184 tévéelőfizetés van. 76 házban tévé és rádió is van. Megjegyzem, azóta csak tovább romlott a helyzet. Főleg a Temesvári Új Szó szerkesztőségében panaszkodnak sokat az előfizetések számának csökkenésére. 1992. augusztus elején jártam újra Bodón. Megdöbbentett és lehangolt a látvány: a romos iskola, elhanyagolt kultúr. Csak kívülről láttam: törött ablakok, foghíjas tető, nincsenek függönyök, drapériák. De van-e vajon mindezért felelős?! 36