Halmágyi Pál szerk.: Bodófalva telepítésének 100. évfordulója. A Makói Múzeum Füzetei 77. (Makó, 1993)

Bakk Miklós: A Bega-völgyi telepítések a kor bánsági sajtójának tükrében

mint a másiknak, más tulajdonával szemben elsőbbségi jogról egyik fél sem beszélhet. Másodszor azért nem, mert kevés vármegyében van oly nagy hiány a munkaerőben, mint éppen itt, dacára a lakosság roppant számának. Harmadszor azért nem, mert a román nemzetiség degenerálódásától sincs mit tartani, tudvalevő dolog lévén, hogy a románok rendszerint nem tanulják meg az esetleg közéjük telepített sváb, német, magyar stb. nyelvét, de ezek igenis meg a románokét. Végre azért sem, mert a települőknek rendszerint nagyobb mennyiségű pénzösszeggel is kell rendelkezniük, mellyel földet vásároljanak, irtsanak, építsenek s mig a föld termőképes lesz, meg is élhessenek: ily összegekkel a települők mind rendelkeznek, de a települést óhajtó románok nem. Ez s más oknál fogva az állandó választmány azt indíványozta e közgyűlésnek, hogy a kormány telepítési szándékát bizalommal és hálával veszi: de éppen nem zárkózik el attól, hogy a románkok is telepíttessenek vármegyénk lakosaiból, ha az érdekeltek kimutatják, hogy az itteni viszonyok erre nézve kedvezőek lesznek: ez esetben a vármegye közönsége nemcsak ellene nincs, de pártolni fogja az ily értelmű kérelmet." Brediceanu és elvbarátai ennek ellenére is a legnagyobb buzgalommal szálltak síkra a románok telepítése mellett, míg az előbbi álláspontot dr. Mihályi Viktor görög katolikus püspök és mások képviselték. A kifejlődött vitát az tette érdekessé, hogy abban Suttág Ferencet kivéve, mind románok vettek részt. Ebből két dolog világlott ki: a megyei kormányzat ismert nobilis magatartása, másrészt az a körülmény, hogy „maguk a románok sem pártolják teljes egészében Brediceanu törekvéseit: ami tudvalevő s régi keletű tény." Mihályi Viktor görög katolikus püspök beszédében kihangsúlyozta „amiben különben senki sem kételkedhetik, hogy a román nép érdekeit ő és elvtársai éppen oly mélyen a szivükön hordják, mint Brediceanu..." A vita valószínűleg elhúzódott az évek során. A Dreptatea vasárnapi melléklete írja 1894. október 27-ikén (I. évf. 42. sz.) „A Krassó-Szörény megyei közgyűlés október 15-én Lúgoson bizalmi szavazatot kért Eötvös és Festetich miniszter uraknak, akiknek — akárcsak Bethlen volt miniszternek — köszönhetően az idegenek facsádi telepíttetése végbement. A közgyűlés egyik tagja, George Dobrin lugosi ügyvéd, akit I. Ionas karánsebesi és P. Calciumariu orsovai, valamint más független román képviselők támogattak, a javaslat ellen szavaztak, megmutatván, hogy a nevezett miniszterek nem méltóak a román nép bizalmára és támogatására, mivel csak jót nem tettek a román népnek." Ugyanebben a lapban jelent meg az alábbi, újabb telepítésekről szóló tudósítás: „... újabb telepítésekről van szó Bálinc román község és Hosszúvölgy között. Az erdőkomplexum, mely 8000 hold ezen a részen, keleti részén megvágatik a Baiersdorf & Biach zsidó cég által, s az új telepítés így már 1895 tavaszán megtörténhet. — Valójában a román elemnek nagyobb semmibevételét el sem lehetne képzelni, mely elem éppen ezen a szegény vidéken nehéz mindennapi harcot vív megélhetéséért. Vajon ez az atyai hazafiság méltó a kormányhoz?" (Dreptatea/Dumineca 1894. október 15.) A telepítések éveit követően, a későbbi évfolyamokban már az új települések mindennapjaira utaló tudósítások jelennek meg, viszonylag ritkán. 24