Halmágyi Pál szerk.: Bodófalva telepítésének 100. évfordulója. A Makói Múzeum Füzetei 77. (Makó, 1993)
Gilicze János: Bodófalva telepítése, 1892
hogy az összeírást Makó város polgármestere végeztesse el, a telepítés fő feltételeinek előzetes közlése mellett. A polgármester az összeírást még nem terjesztette fel, ezért a miniszter az alispán közbenjárását kérte mert „a telepítés előkészítése már befejezéséhez közeledik s a telepítés megkezdését mielőbb foganatosítani kívánom." (10.) Major Miklós Makó város polgármestere jelentését és a települni kívánók névsorát május 28-án megküldte az alispáni hivatalnak. Jelezte, hogy bár 100 egyén összeírása lett tervbevéve, de a főjegyző több jelentkezőt fogadott el, részint azért, hogy a szükséges 100 egyén jobban megválasztható legyen. A névjegyzékbe felvettek 1 fő kivételével mindannyian református vallású, szorgalmas, erkölcsileg kifogástalan, családos emberek voltak. Az összeírtak bizonyos vagyonnal is bírtak, ezen kívül a családjuk részére szükséges bútorral, legnagyobb részben pedig még a földműveléshez szükséges jószággal és eszközökkel is rendelkeztek. A polgármester kérte, hogy a szerződés mielőbb köttessék meg azért, hogy a települők javaik eladásáról időben gondoskodni tudjanak. (11.) 1892. június 20-án Somossy kincstári tiszttartó értesítette a pogármesteri hivatalt, hogy június 27-én báró Malcomes Jeromos miniszteri osztálytanácsossal Makóra érkeznek a telepítési okmány aláírása céljából. (12.) 1892. június 25-én Kisperegen, majd folytatólagosan június 27-én Makón aláíratott a telepítési okmány. A telepítési okmányt aláírók közös akaratukat nyilatkoztatták ki kötelezően és visszavonhatatlanul, hogy a kincstári uradalom által kihasítandó területen mintegy 210 család részére telepítvényt létesítenek. Az előmunkálatokban javasoltakkal szemben kedvezőbben állapították meg az egy telepes részére eső telepállományt. 800 n-öl belsőséghez 4 kh I. osztályú, 4 kh II. osztályú, 4 hold III. osztályú szántóföld, 3 hold legelő és 1 hold kaszáló (rét) adatott, összességében 16 kh 800 n-öl területtel. Az I. osztályú szántóért 80 ft-ot, a II. osztályúért 60, a III. osztályúért 30, a kaszálóért 40, a legelőért és a belsőségért 10 forintot kellett fizetni holdanként. A szerződés aláírása és a telekállomány kisorsolása után a telepeseknek a vételár 10%-át kellett lefizetni. A fennmaradó összeg kifizetésére előnyős hosszúlejáratú határidőt állapítottak meg. A kincstár, a tulajdonába maradt 70 hold föld haszonélvezetét átadta a községnek abból a célból, hogy az a telepítvény közcéljaira nevezetesen közigazgatási, egyházi és iskolai terhek könnyítésére szolgáljon. A telepesek kötelezettséget vállaltak, hogy minden állami és községi adót és egyéb közterheket 1894. január 1-től kezdve viselnek. Előírták azt is, hogy minden telepes a megejtendő sorshúzás után a neki jutott belsőségen legalább két szobából és a szükséges mellékhelyiségekből álló lakóház és a melléképületek építését megkezdi és legkésőbb 1894. évi október 1. napjáig be is fejezi. Precízen meghatározták, hogy a hatósági építési szabályrendeleteknek megfelelően a ház hossza — istálló nélkül — 15 méter, magassága minimum 3 méter, 2 méter széles folyosóval, tornáccal ellátva legyen, és elől az utcafront 8 méteresre épüljön. Az a települő aki a vételár 10%-át nem fizeti le, valamint az építési előírásoknak nem tesz eleget a megkötött szerződés dacára elmozdítható lesz. Kötelezték a telepest arra is, hogy az utcán a lakóház előtt 7 és 1/2 láb távolságra facsemetéket, úgy nemkülönben az udvaron édes szedret termő fákat ültessen és a belsőség egy részét gyümölcsöskertté alakítsa át, s legalább is 20 meghatározandó nemes gyümölcsfát telepítsen és azokat a jó gazda gondosságával állandóan gondozza. A felsorolt munkák elvégzésére három évet írtak elő. Szigorúan megkövetelték, hogy 1894. október l-ig el kell készíteni az utcai árkokat, sőt az egész határt is körül kellett árkolni és megfelelő fákkal körülültetni. Kötelezték a települőket arra is, hogy a politikai, közigazgatási és kulturális célt szolgáló épületeket úgymint községházát, iskolát, kisdedóvót, tanítólakot és a szükséghez képest templomot és paplakot ingyen és saját erejükből — a kincstár tulajdonjogának fenntartása mellett — 15
