Halmágyi Pál szerk.: Bodófalva telepítésének 100. évfordulója. A Makói Múzeum Füzetei 77. (Makó, 1993)

Gilicze János: Bodófalva telepítése, 1892

hatja a földmívelőt, ez okból... azon véleményben van, hogy egy telepes család megélhetésére e területekből legalább is 12 kh szántófőidre van szükség, miért is a 3777 kh 1204 n-öl szántóföldhöz képest kerekszámban 300 telep állomány létesítésére hozatik javaslatba, mely 300 telepállomány egészben 3600 hold szántófölddel bírna, — a fennmaradó 177 kh 1204 n-ölből pedig kihasítandó lesz még a papnak 30, a tanítónak 20, a jegyzőnek 10, összesen 60 hold! — 117 kh 1204 n-öl pedig utakra, vizekre, hegyszakadékokra és egyéb hasznavehetetlen területekre esnék" (3.) A javaslattevők a szántóföldnek kijelölt területekből a fadimáki, bálinci és klicsovai erdőrészből 1308 kh-at találtak I. osztályúnak. II. osztályúnak a peruli, nőrincsi és klicsovai erdőkből 820-at, és végül III. osztályúnak a fadimáki és bálinci erdőterületekből valamint a kuttinai és fadimáki Überlandból 1648 kh-at. A rendelkezésre álló területekből réti földnek, vagyis kaszálónak alkalmasnak találtatott 345 legelőnek pedig mintegy 643 kh. A község helyének a fadimáki B. és C. erdőrészből — a Béga jobb partján — 191 kh kihasítását javasolták, a következő felosztással: házhelyet 300 telepesnek 1/2 holddal összesen 150 kh-at, templomhelynek, paplaknak, iskola és tanítólaknak, óvodának, községháza és jegyzőirodának, jegyzői laknak, korcsmaháznak és bolthelyiség telkének egyenként 800 n-ölt valamint kovács és bognárműhelynek 400-400 n-ölt és végül köztérnek 3 kh-at. A község elhelyezésére nézve irányadónak vették a minisztériumi utasítást. A legelőt közvetlenül a község mellett jelölték ki azért, hogy azt minden lakos könnyen és egyaránt használhassa. Az elkészített javaslat szerint összességében egy-egy telepállomány a következőképpen alakulna: Papp mérnök azt is megállapította, hogy az alapítandó község határa alakilag nem valami tetszetős, mivel egyes területek egymással szorosabb összefüggésben csak részben állnak és nem képeznek egy kompakt egészet. Javasolta, hogy a telepítési tervből hagyjanak ki bizonyos részeket, elsősorban a Kuttina község feletti mintegy 172 kh-nyi területet. E helyett célszerűbbnek vélte a nőrincsi erdőterületből a Timisei patak melletti részt bevonni, mely rész — 213 kh — a nevezett patak és a mögötte emelkedő hegy lába között terült el. Az egy-egy telepállomány így némileg módosulna mégpedig a II. osztályú szántóföld 1000 n-öllel nagyobb, a III. osztályú pedig 1000 n-öllel kisebb lenne. (4.) A minisztérium azon kérdésére, hogy mikor volna megindítható a telepítés a következőket válaszolta: „a kijelölt erdőterületnek egyrésze ... még csak ezután fog letaroltatni ... tehát ezen terület még csak év múlva fog felszabadulni, — másrészről mivel az eddig letarolt erdőterületeket legalább bizonyos mérvig ki kell tisztítani a törzsektől, cserjéktói és bozótoktól, mert máskülönben azok irtatlan állapotban még kapás növények alá sem lesznek használhatók, — harmadsorban mivel úgy a már letarolt területek, valamint az un. überlandok ez idő szerint bérbe vannak adva, és ezért azokkal a kincstár az egy évi felmondási határidő mellett is csak 1892. év október elején rendelkezhetik, annálfogva 1892. év előtt a telepítés meg nem indítható." (5.) Véleménye szerint 1892. év tavaszán a beltelkek már kiadhatók lennének és a földben maradt tuskók, és fatörzsektől való kitisztítás után a telepesek házaikat felépíthetik. Ugyanazon év őszén azután folytatólag kioszthatók lennének az I. osztályú szántóföldek, kaszálók és a legelők. A felsorolt területeknek I. osztályú szántóföld 4 kh II. III. réti föld legelő belsőség Összesen: 2 kh 1000 n-öl 5 kh 600 n-öl 1 kh 200 n-öl 2 kh 100 n-öl — 800 n-öl 15 kh 1100 n-öl 13